Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Közlemények - BODNÁR ZSUZSANNA: A tirpákok lakáskultúrájának és életmódjának rekonstrukciója a Sóstói Múzeumfaluban

Bodnár Zsuzsanna A TIRPÁKOK LAKÁSKULTÚRÁJÁNAK ÉS ÉLETMÓDJÁNAK REKONSTRUKCIÓJA A SÓSTÓI MÚZEUMFALUBAN Az Országos Múzeumi és Műemléki Hónap SzabolcsSzatmár megyei megnyitóján, 1988. október 2-án adtuk át a nagyközönségnek a tirpák lakóházat. A teljes porta felépítésére, a gazdasági épületek kiválasztására és berendezésére a későbbiekben kerül sor. A tirpák lakóház a múzeumfalu portái sorában kiemelt helyet foglal el. Áttelepítésével a Nyíregyháza lakossága szempontjából is fontos nemzetiség - a szlovákok („tirpákok") népi építkezésének, lakáskultúrájának, településszerkezetének és paraszti életmódjának megörökítésére vállalkoztunk. /. A tirpákok letelepedése Történeti források egyértelműen utalnak arra, hogy a XVI. században az ország három részre szakadásával a Nyírség sajátos határterületté, ütközőponttá vált; a több irányból kiinduló, gyakori katonai portyázások és csatározások a lakosság szétszéledését eredményezték. Nyíregyháza népessége a XVIII. század első felében, különösen a Rákóczi-szabadságharc után erősen megfogyatkozott. 1720-ban Nyíregyházán mindössze egy nemesi és 46 jobbágycsalád lakott.

1 A földesurak ebben az időszakban telepítettek ide néhány kárpátukrán családot, de ennek ellenére a XVIII. század közepén Nyíregyházára az omladozó zsellérházak és gazdasági épületek tömege volt a jellemző. Nyíregyháza pusztáinak benépesítése az 1750-es években történt meg, amikor gróf Károlyi Ferenc hívására végleg otthonra találtak a zömmel Békés megyei, szlovák anyanyelvű telepesek.

2 Ezt követően a Felvidékről is szivárogtak le kárpátukránok és szlovákok, az utóbbiak beáramlása szünet nélkül egészen 1920-ig az új országhatárok megvonásáig tartott.

3 A lakosság betelepüléskor származási hely szerint különült el, de a tirpákság nagy része a várost körülvevő „bokrokban" él. Nyíregyházán és környékén a „bokor" szó tanyát jelent. Míg az Alföldön szétszórt tanyaegységek találhatók, addig egy-egy bokor legalább 10-15, de gyakran 40-50 lakóházával, utcáival kis falura jellemző településformájával hívja fel magára a figyelmet. A tirpák lakosság életmódja a betelepüléstől kezdve kettős volt: tavasztól őszig a bokortanyákon, télen pedig a városban laktak. Gazdálkodásukat kezdetben az állattenyésztés jellemezte, s ezért a legeltetés idejére nyári szállásokat építettek. Az állattartás fellendülésével azonban szükségessé vált, hogy a jószágot télen is kint tartsák. A földművelés terjedése is hozzájárult a bokortanyák állandó népességének kialakulásához. Állandó jelleggel elsősorban a tirpák gazdák cselédei, majd a tirpák gazdák utódai is itt laktak. A tirpákság soraiban a századfordulón még erős társadalmi különbségek mutatkoztak. A legrangosabb gazdák azok voltak, akiknek ősei Békés megyéből származtak ide, ők ugyanis a legjobb földeket szállták meg. A Felvidékről betelepült tirpák családok már csak a városhoz közeli, homokos részeket foglalhatták el, a vagyonosodásra így eleve kevesebb lehetőségük maradt. A két első hullámmal jött telepeseket főképpen a közös, evangélikus hit tartotta össze.

4 Magatartásukban, nyelvjárásukban azonban különbségek mutatkoztak. A harmadik réteget a taksások képezték, azok, akik a tirpák gazdák szolgálatában állottak, földdel egyáltalán nem, vagy csak kevéssel rendelkeztek. Ezek az éves-cselédként elszegődött szolgák katolikus vallásuk révén elkülönültek az evangélikus többségű bokortanyákon belül is. Az első világháború után ez a vallási rangbéli vagyoni elkülönülés a polgáriasodás, városiasodás eredményeként fokozatosan feloldódott. A tirpákságnak mint néprajzi csoportnak a kialakulása hosszabb fejlődés eredménye. A tirpákokra jellemző néprajzi sajátosságokat túlnyomórészt a Békés megyéből áttelepült szlovák telepesek hozták magukkal, s ehhez a korábbi lakók, valamint a máshonnan idetelepültek anyagi, szellemi kultúrája legfeljebb egy kevés színt adott.

5 Ez a népcsoport itt kovácsolódott önálló néprajzi csoporttá, itt alakult ki sajátos „tirpák" öntudata és életmódja. Kik is a tirpákok? Kezdetben a nyíregyházi szlovákok csak egymás között használták ezt a szót: a Békés megyeiek - kissé gúnyosan - „trpák" jelzővel látták el a Felvidékről származó, elütő dialektusban beszélő bevándorlókat. Márkus Mihály kimutatta, hogy a „trpák" szó egy Gömör megyei nyelvjárásra vonatkozik, tehát az onnan származó szlovákokat tartották „trpákoknak", azaz rosszul, törten, furcsán beszélőknek.

6 A környező magyarság ezt hallva, a kiejtést megkönnyítő „i" betoldásával minden nyíregyházi szlovákot „tirpáknak" nevezett el. 2. Népi építkezés A tirpák lakóházat Nagycserkesz-Cigánybokorból telepítették át. Az épület bontása 1987 novemberében volt, helyreállítása 1988 októberéig tartott. Jellegzetes Nyíregyháza környéki középparaszti lakóház. A család emlékezete szerint az 1860-as években épült, s a Nyírség hagyományos népi építkezésének tipikus vonásait viseli magán. Vert falú épület, nádtetős, elöl felső csonkakontyos, hátul eresztett végű. Az épület udvari háromajtós és kétablakos főhomlokzata előtt faoszlopos tornác található. Az utcai rövid homlokzat egyablakos, deszkaoromfalas, közepén padlásfeljáróval. Az alapozás döngölt agyagból készült, a helyiségek földpadozatosak.