Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányok - HOFFMANN TAMÁS: Gazdasági építmények a középkori Európában

zépkorban is olyan csekély mennyiségű volt, mint a Balkánon vagy északon a múlt században, hogy a learatott kalászokat kosarakban vagy vászonlepedőkben gyalogszerrel vihették haza. Talán a termés és a takarmány felhalmozása valamivel később vált a piacra orientált gazdaságok szokásává, mint annak felismerése, hogy haszonállataiknak is védelmet adjanak, ólakat, istállókat emelvén. Csaknem mindenütt azon voltak, hogy a lakóházak egyik részében rekesszenek el teret a jószágnak. Sokan veremólakban is tartották állataikat, ez a temperált övezetben és a steppei sávban egész általános megoldás volt. Azokon a vidékeken, ahol az építészeti tapasztalatok nem halmozódtak fel oly mértékben, hogy a középkor végén áttérjenek az építőanyagot takarékosabban felhasználó emeletes házak, a különféle rendeltetésű, lakó- és gazdasági épületeket közös fedél alatt egyesítő házak építésére, csak kisebb méretű istállókat emeltek. Az istállók falait gyakorta rótták boronából, padlása hiányzott még, az egész épület, noha új találmánynak számított, a régiesebb építési kultúra kelléktárára emlékeztetett, ekkor még csak az emberi hajlékokon alkalmazták az építészet újításait. Másfelől viszont az a törekvés, hogy a különféle rendeltetésű épületeket összevonják, egyrészt a telek gazdaságos beépítését célozza, másrészt az építőanyaggal kíván takarékoskodni. Mindkét tekintetben jellegzetesen városi fejlemény a funkcionálisan sokoldalú rendeltetésű lakóház. Jó példa erre Westfália hagyományos építészete. Itt a parasztház a középkor végi konjunktúrák nyomán átalakult, s általánossá váltak a csarnokházak valamennyi településen. A folyamat kései tényeire figyelmeztet, hogy Padeborn püspöke 1326-ban - egy rendelkezésében - még a parasztok portáján házakról, csűrökről, gabonásokról, kástukról és egyéb épületekről beszél (Husen, schürten, spikern kästen és anderm gebuwe), ahol az egyéb épületek nyilván színeket, sütőházakat és méheseket, disznóólakat, juhhodályokat jelenthettek. Ugyanitt a XIII-XIV. századi iratokból az derül ki, hogy a gabonatizedet a horreumba és a scurenbe kell hordaniuk a parasztoknak, mindamellett, hogy udvaraikon ott áll a spiker és a kasten. Ezekből már több is volt egy udvaron, hasonlóan a kelet-európai parasztudvarok múlt századi berendezéséhez.