Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - K. CSILLÉRY KLÁRA: Statisztikai vizsgálatok a magyar népi bútorok történetéhez

Homokmégyrol (Bács-Kiskun m.) valón, mely 1898ban készült

36 és egy kispaládin (Szabolcs-Szatmár m.), mely 1899-ben.

37 Az 1870-es évektől kezdó'dó'en sorakoznak fel a gyűjtemény datált példányai közé a hagyományos festésű és virágozású konyhabútorok; a legkorábbi 1873ból egy konyhaszekrény, „tejes" Derecskéről (HajdúBihar m.).

38 1903-ból kamrabeli bútor, egy gömöri készítésű, eleve terménytartásra kialakított szuszék is akad az évszámosak között.

39 IV. Hozzá kell mindenesetre az elmondottakhoz tenni, hogy joggal hihető, miszerint a Néprajzi Múzeum tárgyairól leolvasható legkorábbi évszámok, ha egyes esetekben meg is közelíthetik, nemegyszer viszont korántsem tükrözik azt az időpontot, amikor a magyarországi mezővárosokban és falvakban valójában megjelenhetett a datálás a nevezett tárgytípusokon. Eltekintve az esetleg még a helyszínen vagy magángyűjteményben lappangó korábbi évszámú daraboktól, a jelzett feltevést tényszerűen bizonyítja az a körülmény, hogy más múzeumokból, illetve a szakirodalomból nem egy esetben korábbról datált példányokat ismerünk a Néprajzi Múzeumban Őrzötteknél. A különbség néha csupán mintegy évtizednyi; így például a veszprémi Bakonyi Múzeumnak két támlásszéke is van 1704-es datálással Literről (Veszprém m.),

40 míg a Néprajzi Múzeum által birtokolt legkorábbi szék kereken tíz évvel későbbi. Másrészt viszont míg a Néprajzi Múzeumnak, nemkülönben több vidéki múzeumnak a vetett ágy elé való alföldi padjai az 1790-es évekből származnak, illetve 1787-bŐl datált az a pad, melyet Gyirmóton (Győr-Sopron m.) örökített meg PÁLOS Ede,

41 KISS Bálintnak a múlt század elején még módja volt olyan ágy előtti díszpadot is látni Szentesen, melyen 1763-as évszám jelezte a készítés idejét.

42 Nem egy esetben a Néprajzi Múzeumban, illetve az egyebütt Őrzött legkorábbi tárgy között még tekintélyesebb az időkülönbség. Míg a Néprajzi Múzeumban csak az 1790-es évektől található tálasfogas, a Déri Múzeumnak már 1746-ból van egy debreceni példánya.

43 A Néprajzi Múzeum legkorábbi datálású tálalószekrényei az 1810-es évekből valók, Szentegyházasfaluból (Ulanita, v. Udvarhely m.) viszont már 1763ból fennmaradt ilyen.

44 A ház kultikus-reprezentációs hányadán kívüli bútoroknak a sora a Néprajzi Múzeum gyűjteményében az 1820-as évektől mutatható ki, holott a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumban Őrzött, Szajkról (Baranya m.) származó, 1754-bŐl datált szék, melynek a támláját és az ülését egyazon vaskos tőkéből faragták ki,

45 hihetőleg ugyancsak aligha állhatott rendszeresen a szobabeli asztal közelében. Egy esetben pedig egészen rendkívüli a legkorábbi datálás időpontjainak a különbsége, nevezetesen a Néprajzi Múzeum gabonásszuszékja 1903-as évjelzést visel, míg a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak Tiszabecsről (Szabolcs-Szatmár m.) gyűjtött hombárját 127 évvel korábban, 1776-ban „tsinálta" Barta Pál.

46 Mindezek tények, és arra a nyilvánvaló igazságra figyelmeztetnek, hogy ha a magyarországi néprajzi gyűjtemények összességét bevonnánk egy a mostanihoz hasonló vizsgálatba — kiegészítve az irodalomban fellelhető adalékokkal —, az a statisztika útján levonható megállapítások pontosítását eredményezhetné, különösen ami az egyes tárgyfélék megjelenését illeti. Mégis azt sem szabad szem eló'l tévesztenünk, hogy azok a tárgytípusok, amelyeknél a Néprajzi Múzeum és a más gyűjteményekben található legkorábbi példányok fél évszázados, sot esetleg száz évnél is nagyobb eltérést mutatnak, rendkívül ritkán datáltak; ennek következtében azután összességükben is alig befolyásolják a statisztikai görbék lefutását. Ezzel szemben a datált bútorok közt tekintélyes számban jelentkező bútortípusoknál vagy maga a Néprajzi Múzeum rendelkezik a legkorábbról datált objektummal, vagy csak csekély az időkülönbség a birtokában lévő és a máshonnan ismert legrégebbi datálású tárgy évszáma között. Tény az is, hogy már a Néprajzi Múzeum datált bútorai alapján felrajzolt grafikonok olyan vonalvezetést mutatnak, amely nagyban hasonlít ahhoz, ami az anyag tapasztalati megismerése nyomán előzőleg feltételezhető volt. A nagy számok törvénye érvényesülésének köszönhetően, az alapvető tendenciák, fordulópontok egyedül a Néprajzi Múzeum anyagának az analízisével is megközelítő pontossággal megfoghatók. V. Az évszámmal jelzett magyarországi népi bútorok változásáról a Néprajzi Múzeum állománya segítségével megrajzolható grafikon igen jellemző vonalat ad (1. kép). A XVIII. század közepéig évtizedenként csupán egy-három példány van a tárgyakból. Az 1760-as— 1770-es években enyhe, ám fokozatos emelkedés mutatkozik, amit az 1780-as és 1790-es évek folyamán az első komolyabb növekedés követ. Az 1800-as évek első évtizedében azután a datált bútoroknak az eddigiekben elért száma majdnem megkétszereződik, amit kisebb visszaesés követ az 1810-es években. Majd az 1820-as évektől meredek emelkedés figyelhető meg, hogy azután az 1840-es évekre elérje a csúcspontját a görbe. Közvetlenül ezután, az 1850-es években újabb visszaesés következik. A továbbiakban a datált bútoroknak száma, kisebb hullámzásoktól, illetve az 1860-