Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Tanulmányok - H. CSUKÁS GYÖRGYI: A Bakony és a Balaton-felvidék népi építészete (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Dunántúl tájegysége)

H. Csukás Györgyi: A BAKONY ÉS A BALATON-FELVIDÉK NÉPI ÉPÍTÉSZETE (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Dunántúl tájegysége) I. Táj, gazdaság, társadalom A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Dunántúl tájegysége már a legkorábbi tudományos tervezetekben önálló tájegységként szerepelt. Az 1967-es tervvázlatban ugyan még Balaton-vidék megjelöléssel, az épületkiválasztás szempontjai azonban világosan mutatják, hogy ez a tájegység a Balaton-felvidékre és a Bakony déli részére jellemző népi kőépítkezést hivatott múzeumunkban bemutatni.

1 Mivel a kőnek, mint építőanyagnak általánossá válása a táj földrajzi adottságainak függvénye, a Közép-Dunántúl tájegységgel egyúttal egy középhegységi táj sajátos gazdasági, társadalmi arculatát is meg tudjuk eleveníteni, amely az ökológiai adottságokkal szoros összefüggésben alakult.

2 A Közép-Dunántúl tájegység két kisebb tájra, a Bakonyra és a Balaton-felvidékre oszlik. A Bakony a Dunántúli-középhegység legkiterjedtebb tagja, fő kőzetalkotói a triászkori mészkő és dolomit. Erősen tagolt felszínét egykor sűrű, összefüggő erdők, főleg bükkösök, tölgyesek borították.

3 A hegység éghajlata általában zordabb a környező sík területekénél.

4 Az erdőborította hegyoldalakat kopár, karsztos fennsíkok, patakok völgyei, termékeny medencék váltogatják.

5 A Balaton-felvidék nemcsak enyhébb, szubmediterrán klímájával tér el a Bakonytól, hanem geomorfológiailag is. Keleti részén a mészkőrétegekre permi vörös homokkőréteg rakódott, nyugati részén a vulkáni tevékenység eredményeképpen bazalt és bazalttufa.

6 Mindkét tájra jellemző, hogy nem alakulhatott ki rajtuk jellegzetes szántóföldi gazdálkodás. Míg a Bakonyban ennek hátrányait az erdő sokirányú hasznosítása, a Balaton-felvidék déli lejtőin a szőlőművelés ellensúlyozta.

7 A Bakony, mint erdőben gazdag, gyéren lakott terület, a középkorban királyi erdőispánságot képezett, s csak a XIV—XV. századra olvadt be Veszprém vármegyébe.

8 A Balaton-felvidék keleti része a történeti Veszprém, nyugati része Zala vármegyéhez tartozott. Mindkét területen jelentős birtokkal rendelkeztek a korai alapítású egyházi szervezetek. Mellettük a XV. század végén közel azonos számú adózó népességgel rendelkeztek a várbirtokok. A kisszámú középbirtokos mellett az egytelkes nemesek, kisnemesek a lakosság 5%-át alkották.

9 Szentkirályszabadja lakói Szent Istvántól eredeztették kiváltságaikat, Szentgál, Horhi, Csepely és Németi lakói mint királyi vadászok élveztek partikuláris nemesi jogokat, Nemesvámos, öcs, Mencshely stb. nemesi lakói a királyi, királynői jobbágyok, udvarnokok, szolgáltató népek utódai voltak.

10 A zalai részen is magas volt a kisnemesek aránya. A kora középkori királyi és királynői birtokok adományozások folytán zömmel egyházi birtokba kerültek, igen sok faluban megmaradtak azonban a királyi udvarnokok, várjobbágyok utódai, akik mint egytelkes nemesek éltek egy faluban jobbágyokkal.

11 A tatárjárás az országnak ezen a részén kevésbé pusztított,

12 annál jobban a török kori állandó harcok, lévén a terület végvidék. A lakosság időről időre elmenekült lakhelyéről, biztonságosabb helyre, vagy a végvárak közelébe húzódott. Az e korban készült rovásadó összeírások jelzik a pusztulás mértékét, ezek alapján azonban korántsem lehet a falvak végleges pusztulására, a népesség megsemmisülésére következtetni minden esetben.

13 A pusztulás Veszprém vármegye középső és déli részén volt a legnagyobb mértékű, Palota környékén. Jobban átvészelték a török csapatok és az idegen zsoldosok pusztításait a Balaton-felvidék és a Pápaimedence falvai. A török uralom alól való felszabadulást követően a Bakony és a Balaton-felvidék megritkult lakosságú vidékei újra benépesültek. Az egyházi birtokok visszakerültek a veszprémi püspökség és káptalan s a helyi kolostorok tulajdonába. A világi nagybirtokosok kicserélődtek, a birtokmegoszlás azonban alig változott a középkorihoz képest. Legkiterjedtebb birtokkal az Eszterházy, Zichy és Festetics család rendelkezett területünkön.

14 A Bakonyban és főként a Balaton-felvidéken azonban a XVIII. századi újratelepülés, átrendeződés a középkori sűrű településhálózat megritkulása ellenére sem jelentett településtörténetileg olyan törést, mint pl. a Mezőföldön. A falvak jelentős része, ha ideiglenesen el is hagyták lakói, átvészelte a nehéz időket, a lakosság igyekezett egykori lakóhelye közelében maradni.

1

"

5 A falvak egy részének a középkortól napjainkig való kontinuus életét jelzi a nagy számban fennmaradt középkori eredetű templom.

10 A Veszprém megyében elkészült régészeti topográfia adatait az 1488-as tizedjegyzékkel öszszevetve Veszprém megyére vonatkozóan a következő adatokat kapjuk: a XV. század végén 273 la-