Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tanulmányok - BALASSA M. IVÁN : Dél-Borsod település- és építéstörténetének vázlata (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Tiszavidék tájegysége)

ságos variánsa volt, mikor ágasfa nélkül készítették az elől messze kiugró tetőszerkezetet. Ilyenkor nem az ágasfába vájt csapolásba támaszkodott a szerkezetet tartó ferdetámasz, hanem a mestergerenda falsíkon kissé túlnyúló végére.

161 (17-18. kép). Kérdéses viszont az, hogy mennyire volt általános ez a tetőforma. ISTVÁNFFY Gyula szerint Mezőkövesden és Szentistvánon már alig lehet egy-kettőt találni, Tardon körülbelül 18-20 volt.

162 HERMAN Ottó 18984?an Mezőkövesden járva összesen öt üstökös házat talált, közülük az egyik datált volt, 1823-ból származott.

163 Tardon ő 42 üstökös házat talált!

164 FLUDOROVICS ebben az esetben is ISTVÁNFFYt veszi át. A jelenleg is álló épületek közül többről be lehet bizonyítani, hogy egykor üstökösek voltak,

165 és ha ezekhez hozzászámítjuk a ma már nem álló, de a század elejétől fényképeken rögzítetteket, melyek helyét többkevesebb biztonsággal sikerült megállapítani,

166 számuk akkor is meglepően csekély. így Mezőkövesden az üstökös tetőt csak jellegzetesnek, de nem általánosnak mondhatjuk már a múlt század második felében is. (19— 20. kép). A másik kérdés, ami ezzel a tetőformával kapcsolatban felmerül, hogy mennyire „matyó", azaz mennyire csak a három „matyónak" minősített településre jellemző. Már HERMAN Ottó felfigyelt arra, hogy „Kis-Tályán a 142 dik ház üstökös = Matyó bugyos ház; a 72 éves vezető szerint régente ez a házalak a helységben általános volt!"

167 HERMAN Ottó azonban a továbbiakban már csak a házfejlődés szempontjából foglalkozott az üstökös házzal, a későbbi kutatók pedig általában sajátos matyó tetőformának minősítették ezt a megoldást.

168 Legutóbb azonban BAKÓ Ferenc széleskörű kutatásai — nem tekintve most az ország már részein található hasonló formákat — nyugaton egészen Apc-HortCsány vonaláig kimutatták ennek a tetőformának az egykori meglétét,

169 bizonyítva azt, hogy itt korántsem egy jellegzetes „matyó" sajátsággal van dolgunk. A lakóházak héjazatáról már az első tudósítások is egyértelműen azt vallják, hogy nád,

170 és a későbbiek során is csak ezt említik,

1 71 mindössze GYÖRFFY István szól arról, hogy „A tető zsúpból vagy nádból készült."

1 72 A múlt század végi tűzkár jelentésekegyáltalán nem arról vallanak, hogy a nád kizárólagos fedőanyag lett volna, így pl. 1880-ban különböző füzeknél : ,gyékény és zsup födés", „gyékény fedéssel", „teteje nád és szalma", 1884-ben: „Az épület fedele vegyes, nád és gyékény és szalma", 1890: „... a tetőzet gyékény és káka"..., 1896: „... Zsuf tető...", „Fazsindely és zsufból álló vegyes tető...", az ugyanebben az évben leégett tíz háznál „Az épületek fedele egy ház kivételével nád gyékény és szalma...", 1897: „Gyékény és nád tető"... stb.

1 73 Vagyis, nagyon gyakori a lakóházakon a vegyes tető, melyeknek egyik fő alkotórésze nem is nád, hanem a gyékény és valóban nem elhanyagolható a zsúptetős épületek száma sem. A mezőkövesdi házat egyértelműen az alföldi, vagy középmagyar háztípusba sorolja a néprajzi kutatás.

174 Formailag, és jelen állapotában valóban megegyezik ezzel a háztípussal, viszont vannak olyan vonásai, melyek arra mutatnak, hogy eredete nem itt, hanem az északi magyar háztípus körében keresendő. BÁTKY Zsigmond szerint ez utóbbi típusnak jellemzője a szobában álló belülfűtős, és belső füstelvezetéses kemence, a hideg-pitvar, azaz egy olyan helyiség, mely csak elhelyezkedésében pitvar, funkciójában inkább kamra jellegű, és a hálókamra, mely egyszerre az élelmiszerek tárolóhelye és az asszonyok hálóhelye, s mely helyiség természetesen fűthetetlen.

17S A mezőkövesdi ház tüzelőberendezése kétségtelenül az alföldi tüzelőkkel egyezik meg, a szobában boglyakemence áll, melyet a konyhából lehet fűteni, és szája előtt tüzelőpadka húzódik. Figyelemre méltó azonban az, hogy ha Mezőkövesdről nem is, de Tardról nagy valószínűséggel ki lehet mutatni a belülfűtős szobai kemencét, talán a már idézett mezőcsáti adat is erre vall, és Mezőkövesdnél délebbre is megtalálhatók voltak, mint erre már utaltunk, az üyen tüzelőberendezések. Ugy vélem, hogy Mezőkövesd esetében is van arra bizonyíték, hogy egykor ismerték a szobából fűthető kemencét, és ez a bizonyíték az úgynevezett boldoganya, azaz a mestergerendát a szobában, általában a kemence sarkánál, vagy ahhoz közel feltámasztó oszlop. A „boldoganyára" vonatkozó ismereteket legutóbb BAKÓ Ferenc összegezte.

176 Az eddigi szórványos ismeretek kutatásai nyomán rendkívüli mértékben kiterjedtek, meglétét Heves megyén kívül, ahol a falvak 70 %-ban ismerték, kimutatja Borsod megye észak részéről, továbbá Nógrád hevesi határvidékéről, északi rérészéről, Gömör megyéből. Az épület ezen elemének eredetét a déli részeken tisztázottnak látja: „A síkvidéki, ágas-nak nevezett boldoganya genezise a fentiekből eléggé vÜágosan bontakozik ki. A szerkezet és forma fejlődése folyamán az ágas funkciót cserélt és a szelemen helyett a mestergerenda alá került... Nehezebb követni a boldoganya fejlődésmenetét a palócoknál. Itt vagy az alfölditől eltérő folyamattal van dolgunk, vagy analóg esettel."

177 Úgy vélem, hogy a boldoganya, házközéposzlop, ágasés sorolhatnánk még a megnevezéseket — eredetének megoldásánál, éppen a megnevezések sokszínűsége, egyéb tartalmat hordozó volta miatt nem a terminológiai kérdésekből kell kiindulni. Egy kétségtelen, hogy ennek az elemnek valamikor funkciója volt, valamiért a mestergerendát ezen a ponton alá kellett támasztani. A vályog és egyéb földalapanyagú falakat alkalmazó síkvidéki, azaz az Alföld északi peremének építkezésében, a mestergerendát a falban oszloppal alátámasztják, mint ezt a korábbiakban láthattuk.

178 A födém leterhelése itt egyébként is új probléma, hiszen itt korábban a szemesterményt vermekben tartották,

1 79 s kialakulásának időpontjában, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a XIX. század végére mint funkcióját vesztett, bizonyos