Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Pomogáts Béla: Eszme és társadalom Déry Tibor A befejezetlen mondat című regényében
gyakran találkozunk jelenetekkel, amelyek kegyetlennek s durvának mutatják, mint aki közönyös szívvel veszi tudomásul gyermekei szenvedéseit, halálát és csupán a mozgalmi feladatok teljesítésére ügyel. Déry mégis annyi gyengédséggel, sőt lírával rajzolja meg alakját, hogy a Rózsáné által megszólaltatott érzéseknek akár vallomásos jelentőséget is tulajdoníthatunk. így például, a hazaszeretet érzésének s a róla kifejtett gondolatoknak. Ennek a kategóriának Déry Tibor műveiben általában kevés nyoma van: talán azért is tekinthetjük lényegesnek azt, amit Rózsáné mond a hazája iránt ébredt érzelmeiről. Midőn mozgalmi tevékenysége lelepleződött az ellenforradalmi rendőrség előtt, menekülni kényszerül. A határon azután szokatlan és különös gyengédséggel éled fel szívében a szülőföld iránt érzett ragaszkodás. (Ezeket az érzéseket élhette át a tolytonosan újabb emigrációba kényszerült Déry is.) „Fennhéjázás nélkül, naiv testi értelemben azonosította magát a magyar munkásmozgalommal — olvassuk a regény szövegét —, s nem tudta elképzelni, hogy — ha teste kivándorol — milyen valóság maradhat még a háta mögött. Tudta ugyan, hogy a határokon túl is van proletariátus és osztályharc, de valójában nem hitt benne, nem hitte, hogy a mozgalom másképp is folyhatik, mint magyarul, nem hitte, hogy másutt éppoly komoly s vérremenő, mint amilyet ő szokott meg. annvira, hogy nélküle élni sem tudna, nem hitte, hogy idegen, más nyelven ben ék) ember megérthetné, valójában miről is van szó. Ismerte Lenin s az oro* forradalom néhány más vezetőjének nevét, de alapjában az volt a gyanúja, hugy az orosz forradalmat is a magyar hadifoglyok csinálták." 19 Ez a ragaszkodás, az érzelmek váratlan hullámzása ad eleven emberi természetet a korábban bizonyára túlságosan ridegnek, monumentálisnak — éppen ezért konstruáitnak tetsző asszonyi alaknak. Rózsáné figuráját a munkásszereplök változatos gazdagsága veszi körül. Ahogy a freskó egyik fele, amely a polgárságot ábrázolja, Parcen-Nagy Károly vonzásában népesült be, a proletárok világát bemutató másik freskó-részlet az ő nagyszabású egyénisége körül ölt alakot. Először is családjának tagjaiban. Férje, Rózsa Lajos mozgalmi szervező, aki élete javát az ellenforradalmi hatalom börtöneiben tölti. Mint felesége, ő is monumentális alak, ahogyan mozgalmi kiadványok képzelték valaha ,,a munkás" figuráját. Déry kétségtelenül mitikus arányú figurát alkotott benne, ám arra is ügyelt, hogy emberi arányok között tartsa a mítoszi méreteket. Rózsa nemcsak mitikus hős, hanem mítoszalkotó is egyben, s e tulajdonsága regényben egyféle kritikában is részesül. A mozgalomnak élő s börtönök között hányódó munkás maga is mitizálja a körülötte élő világot. ,,Az osztályszemléletnek mítosz alkotó ereje volt benne; ez olyan ellentmondást nem tűrő, tiszta stílusban teremtette meg a maga környezetét, mint a görögök az olimposzi vonalú tájat.. . ,,2 ° — olvassuk. Ez a mítoszalkotó erő már a regény (később elemzendő) szektariánizmusából következik. Déry ugyanis a mozgalmi munkásnak olyan mítoszát alkotta meg, amely lényegében a forradalom (szektariánus) aszkétizmusára utal. ,,Rom, törmelék, piszok volt minden körülötte - hangzik a jellemzés, amelyet a '•Uo. III. köt. 375. ,0 Uo. I. köt. 196.
