Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)

Mózes Huba: Illyés Gyula és Erdély. Illyés Gyula és Románia

Mózes Huba ILLYÉS GYULA ÉS ERDÉLY Illyés Gyula és Románia Néhány éve versformákat ismertető kis antológiát szerkesztettem a kolozsvári könyvkiadó számára.

1 Az antológia kéziratában Illyés Gyula még szerepelt, akinyomtatott kötetben viszont már nem. Azazhogy rejtetten, illetve név nélkül mégiscsak jelen volt. A cenzúra törölte az összeállításból azokat az eredeti Illyés Gyula-költeményeket, amelyek a kis aszklépiadészi sort, a disztichont, az alkaioszi versszakot mutatták volna be, a balladát, a triolettet és a rondelt képviselő Illyés Gyula-tolmácsolásokat azonban megtűrte. Ezek alól a fordító nevét tüntette el. Példázat is lehetne ez a bevezetés. Egyfajta előlegezett válasz a kérdésre: jelen volt-e Illyés Gyula a Trianon utáni évtizedek Erdélyében? És a kérdés ikerpárjára: fellelhető-e a Trianon utáni évtizedek Erdélye Illyés Gyula életművében? Nem feladatom itt a válasz érvényességét biztosító hiánytalan tényfelsorolás. De éppen a válasz hitelessége érdekében kísérletet kell tennem a tények valamiféle csoportosítására és legalább szelektív bemutatására. Mindenekelőtt azt említeném, hogy az erdélyi lapok, folyóiratok már a húszas évektől kezdve közölték Illyés Gyula írásait s a vele készült interjúkat. A versek közül kettőt ragadnék ki. A Hősökről beszélek... címűt, amely a Korunkban jelent meg 1932 decemberében és 1933 januárjában, valamint a Nem menekülhetsz címűt, amelynek változata az Erdélyi Helikon 1934. januári számában látott napvilágot. Idézni viszont egy harmadikból, a Brassói Lapok Karácsonyi Lapok című mellékletében 1932. december 25-én közreadott Téli ködből idézek néhány áttetsző szimbolikájú sort: Hegyen, völgyön, erdők fölött, forog már, gomolyog a köd. Letapos mindent, letarol, sötétül egyre, mint e kor, e korszak, melybe kegyetlen születni sújtott végzetem. 282