Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„Kincsek és kincs-tárak" - Kovács Ida - Benkő Andrea: A Művészeti tár és a relikviagyűjtemény
rásznő munkáiból, aki maszkokról vett öntvényeket zsugorított, formázott, amelyek kisméretű, színezett papírmasé maszkmásokban nyerték el végső formájukat. A „mintákat" a művész részben magyar barátai arcáról készítette. Ok: Garaczi László, Baránszky Jób László, Karig Sára, Petri György. - Petri néhány soros verset is írt a maszkvétel perceiről. E Manhattanben, 1991-ben született sorok mára, 2000 nyarára tragikusan végérvényesek lettek. „Nagyon jó volt halottnak / lenni. Ez volt a főpróba. / Elő az vagyok. Momentán." Az artisztikus, finom papír-öntvényekből a művésznő egy-egy példányt ajándékozott tárunknak. Szoborállományunk, amely portrékban a leggazdagabb Alexy Károly, Izsó Miklós, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Strobl Alajos, Zala György, Ferenczy Béni, Medgyessy Ferenc, Pátzay Pál, Beck Ö. Fülöp, Csorba Géza, Amerigo Tot, Vilt Tibor, Schaár Erzsébet, Vigh Tamás, Melocco Miklós, Kő Pál, Török Richárd, Herczeg Klára s többek portrészobrait őrzi és néhány síremléktervet is tartalmaz. Eremanyagunkban díjakat (Kossuth-díj, József Attila-díj) is őrzünk, de legszebb darabjaink a Beck Ö. Fülöp, Ferenczy Béni, Borsos Miklós, Madarassy Walter, Buza Barna, Csúcs Ferenc, Szántó Gergely, Berán Lajos, Csikszentmihályi Róbert, Ligeti Erika megmintázta bronz érmek, gipszplakettek, ritkán ezüstérmek. Fotótörténeti kiadványok, tankönyvek, plakátok, képeslapok tették közismertté az egyik legrégebbi magyar ősfényképet - fotógyűjteményünk büszkeségét -, Petőfi Sándor dagerrotípiáját. A tükörszerűen csillogó ezüstlapra felvett egyetlen autentikus Petőfi-arckép a később született szinte valamennyi képzőművészeti alkotás: festmény, szobor, érem, grafika egyetlen hiteles előképe. A harmincezres tételt megközelítő fotógyűjtemény páratlan értékű a magyar irodalommal foglalkozó kiadványok, kiállítások számára, de mérvadó a magyar fotótörténet szempontjából is. Értékét a fentiekből adódóan az egybegyűjtött anyag történeti-dokumentációs értéke adja, a szerzeményezésünk is elsősorban ezt a vonulatot erősíti. írói hagyatékok (így például Móricz Zsigmond, Déry Tibor, Balázs Béla, Füst Milán, Flatvany Lajos, Ottlik Géza hagyatéka) révén bekerülő amatőr fényképek százai teszik például lehetővé, hogy sok esetben életrajzi, sőt, topográfiai adalékokkal is gazdagodjék az adott íróról kialakult képünk. Szerencsés egybeesés, ha napjainkban fotó- művészeti szempontból is kiemelkedő íróportrékópiák birtokába juthatunk, s erre törekszünk is oly módon, hogy megragadjuk az alkalmat vásárlásra egy-egy kortárs fotókiállítás-rendezés során. Régi anyagunkat tekintve fotótörténeti ritkaságnak számít a gyűjtemény hét ferrotípiá- ja, amely vaslemezre készített egyedi pozitív kép. (Egyik ferrotípiánk a fiatal Molnár Ferencről készült.) A Petőfi-dagerrotípián kívül birtokunkban van még négy további dagerro- típia, amelyek közül kettő Kossuth Lajost ábrázolja. Őrzünk két különleges porcelán-fotót egy-egy bögrén, mindkettőt Jókai Mór tulajdonából. A múlt század utolsó harmadából, Tihanyi Lajos párizsi lakásában illetve a század végéről olyan kiváló fényké(André Kertész felvétele, 1927 körül) pészmesterek műtermi felvételeit tudhatjuk 186
