Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
I. Az irodalom ünneplése - E. Csorba Csilla: A költészet apoteózisa
az Apotheosist „Ebben a poétikus gondolatokban dús költeményben a szabadság nemtője hirdeti Petőfi dicsőségét. A színtér hátterében Petőfi érczszobra áll a Petőfi-házzal, a melyre rá van írva:" egyenlőség, szabadság, testvériség. „A házon szobrok, Petőfi kortársainak a szobrai: Arany, Tompa, Degré, Szendrey Júlia, Vajda, Pálffy, stb. stb. A szabadság nemtője diadémmal a fején, rabbilincsekben áll az előtérben. Csillagfény ragyog az égen. A nemtő szavalás közben széttöri bilincseit, és Petőfi szobrához fordúlva felsorolja a kincseket, melyeket költészetének, lángleikének, és sok más ezer vértanúéval együtt az ő vértanú- halálának is köszönhet a nemzet. Most kivilágosodik a szín s a dicsőítő sorok egy magasztos dithirambbal érnek véget." Az apotheozis valamennyi korabeli toposzát felhasználó Jókai-művet a Petőfi Társaság mindenhová elküldi, levélbeli egyszerű felszólításra. Segesvárott E. Kovács Gyula, a kolozsvári színész szavalta. A fővárosi nyári színházat még nagyobb megtiszteltetés érte, hiszen maga Jókainé Nagy Bella adta elő a dicsőítő költeményt. A Petőfi Társaság megbízásából, feltehetően Jókainak a fentiekben leírt szellemi előkészítése nyomán alkotta meg Zichy Mihály a Petőfi-album számára Apotheozisát.21 A festő a költő mellszobrát magas talapzatra helyezte, a posztamens előtt a kettétört forradalom jelképe mellett fekete fátyollal burkoltan a gyászoló Hungária, és rabláncát leoldva - a szabad sajtó jelképe látható. A magasan Petőfi feje fölé röpülő angyal csillagokból font fénykoszorút tart. A háttérben az emberiség irodalmi nagyságai, a „lángelmék virtuális panteonja" képezik a költő jövendő társaságát: Dávid király, Homérosz, Horatiusz, Dante, Boccaccio, Zrínyi, Csokonai, Béranger. A kép jelentését elemezve Király Erzsébet a szellemi feltámadás erőt adó optimizmusára utal: „a bukott harcból a szellem győzelmébe, a nemzetiből az egyetemesbe, a történelem aktualitásából az időtlenbe tart" a hősi halált választó költő.22 A nyelvi fordulatokban megjelenő vallási képzetek a kor szinte valamennyi Petőfit méltató írását, beszédét jellemezték („Petőfi igéi 48-ig az ó-testamentu- mot jelentik, 48 március 15-ikétől a magyar nemzet evangéliumát.") éppúgy, mint a földi istenekként már az Olymposzon trónoló irodalmi nagyságokkal való párhuzamok, azonosságok megtalálása (,,...a világ birodalmán a három legnagyobb szellem triumvirátusa osztozik: Shakespeare szilárd erejéé a föld, Dante mély leikéé a tenger s a te szárnyadé a lég, az ég, a végtelenség, a dal és szerelem és szabadság világa.")23 Jókai Apotheozisához fűzött magyarázatában nemcsak Petőfi emberfelettiségét ismeri el, „kit isten teremtett a saját képére, kiben az ősöknek buzog honfi vére", hanem egyben a paradicsomi állapotok eljöttét is hirdeti: „Nincsen már rab nemzet, nincsen elnyomott ország Szabad a föld, a nép, a sajtó, a szellem." Jókai politikai optimizmusát, a kiegyezés utáni aranykor eljöttét a kevésbé ismert főúri művész, Pálffy Lipót Petőfi ébredése című ceruzarajzán már 1868- ban megfogalmazta. A halálából feltámadt Petőfi mint egy álmot, a Nemzeti Múzeum épületét, mellette a Hungária pajzsra támaszkodó kardos-koronás szobrát, költők, festők, szobrászok vidám csoportját látja Széchenyi mellszobra körül. A Duna másik partján a város körvonalai s a hegyek mögött felkelő nap tűnik fel, amely eloszlatja a felhőket."24 Az istenítés rituáléját jól ismerő Petőfi Társaság tagjai tudták, hogy a szabadság felkent papja, a költőkirály, az „örök idő méhéből kipattant fénysugár" igazi szakralizációjához más nem, csak a templom hiányzik. A templom, szentély, emlékmű és múzeum funkcióját egyként betöltő épület-elképzelés előképét más nemzetek gyakorlatában is megtapasztalhatták. A párizsi Pantheon, a 43
