Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

II. TÁRGYAK (a halotti maszktól az emlékszobrokig) - Kerényi Ferenc: A körözőlevéltől a szoboravatásig. A Petőfi-kultusz első korszaka, 1849-1862

Kerényi Ferenc A KÖRÖZŐLEVÉLTŐL A SZOBORAVATÁSIG A PETŐFI-KULTUSZ ELSŐ KORSZAKA, 1849-1862 Témánk körülhatárolása „Petőfy Sándor - író - 30. éves erdélyi születésű reform, nős alacsony vékony termetű, barna képű, fekete fenálló hajú, domború homlokú, fekete szemöldökű és szemű, széles orrú, rendes szájú, jó fogú, kissé hegyes állú, setét bajuszú, beszél magyarul, németül és olaszul és nyakravaló nélkül jár."

1 A költő második, 1849 szeptemberére datálható, körözés céljára készült személyleírásából idéztünk, amely - hibás adataival is - hűen követte az elsőt, az 1849 januárjából valót. íme, egy magyar rebellis poéta arcképe Windischgrätz, majd Haynau főhadiszállásáról nézve! E sajátos dokumentum jól szemlélteti, hányféle szempontból közelíthetjük meg Petőfi kultuszának első szakaszát, amelyet - Ferenczi Zoltánnal egybehangzóan 1849 és 1862 között határozhatunk meg.

2 Ezúttal azonban eltekintünk a nemzetközi kultusz adataitól, a szépirodalmi megörökítések áttekintésétől és részletező elemzésétől.

3 Egy olyan kultusztörténeti modell felvázolására szorítkozhatunk, amely alkalmas lehet a jövőbeni új adatok és aspektusok befogadására. A bűnbak-keresés fázisa A szabadságharc bukására, jelesül a katonai vereségekre, a világosi fegyverletételre, az aradi vértanúk, gr. Batthyány Lajos és a többiek októberi kivégzésére a magyar közvélemény nemcsak érzelmi-indulati, hanem egyenesen mitikus módon, bűnbak-kereséssel válaszolt. A (Kossuth viddini levelével politikai távlatba helyezett) kijelölés során először vált gyakorlati ítélőerővé a nemzet fogalmának az a liberális, reformkori értelmezése, amely nem származás, osztályhelyzet, vagyoni állapot stb., hanem kizárólag erkölcsi kritérium, a nemzet javára végzett munka, az érte hozott áldozat alapján fogadott be vagy zárt ki valakit a nemzetből. (Ahogyan Petőfi is körülhatárolta a „jók s a gonoszak" táborát a világméretű szabadságháború próféciájával záruló, beszédes című Az ítélet soraiban, 1847 áprilisában.) Görgeyre az első átokverseket azok az idősebb, a forradalom mellett a végsőkig kitartó, bujdosásra kényszerült liberális költők írták (Vörösmarty Mihály: Atok, Bajza József: Honáruló), akiknek számára már nem adódott újrakezdés.

4 Szilágyi Sándor a Magyar Emléklapok I. füzetében (1850. febr.-márc.) leközölte ugyan Szász Károly Görgei Arthur c. költeményét, amely a volt fővezér lelki bűnhődéséről, vélhető belső konfliktusairól árnyaltan szólt, ám azt a Miért tartom Görgeit árulónak? c. szerkesztői cikkel kísérte, bár már a költő is jegyzetet fűzött verséhez: „Nincs most divatosb eszme, mint Görgeit árulónak nevezni." Petőfi halála ügyében a bűnbak szerepe értelemszerűen azokra hárulhatott, akik (1849. júl. 17-én) Mezőberényben a végzetesnek bizonyult erdélyi út mellett érveltek: Egressy Gáborra és Szendrey Júliára.

5 Egressy - maga is lelkifurdalástól gyötör-