Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

HÁROM ASSZONY (Déry Tibor levelezése Pfeiffer Olgával, Oravecz Paulával és Kunsági Máriával) Sajtó alá rendezte: Botka Ferenc

[là bzd LssU Távirat Déry Tamáshegy Balatonfüred Kiel, 1967. máj. 2. Kann nicht telefonieren weil Lesung Koeln Radio befinden - ausgezeichnet tausend Kuesse - wiederselien = Tibor 1 Nem tudok telefonálni, mert felolvasásom van a kölni rádióban kitűnően (érzem magam) ezer csók viszontlátásra. 217 Böbe betartotta az 1967. április 30-i táviratában leírtakat: idó's férjét többé nem engedte el egyedül külföldre. De még hazai útjaira: Az óriáscsecsemő győri (1969), szegedi és pécsi bemutatóira (1970) is vele tartott. Nem beszélve arról, hogy a nyugati kalandozások is alaposan megritkultak. Az év közel felét a füredi „tanyán" töltik, élvezve a nyugalmat és a vendégjárást, - s az író azt a „független nyugalmat", amely új alkotásokra serkenti (1968-ban itt veti papírra sok vitát kavaró önéletrajzi regényét, az Rétet nincs-eí.) Úgy tetszik, elmúlt a levelezések ideje, sem alkalom, sem szükség nem volt többé az írásos üzenetváltásokra. Gyűjteményünk utolsó, tartalmát tekintve akár jelképesnek is tekinthető darabját egy esetleges körülmény hozta felszínre. 1971. április 3-án Déryék az Autókereskedelmi Vállalat csepeli telepén jártak, hogy kiválasszák új kocsijukat. Az Oper Rekord után Böbének nem nagyon tetszett a felkínált Renault 16 típus. (A végén azért mégis megvették. - S persze, hogy megérte: itthon, soron kívül - és fóleg forintért jutottak hozzá.) Változtak az idők, változtak a gondok is, legalábbis azok, amelyekre levelekben kerestek vagy találtak feleletet.