Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - E. Csorba Csilla: Szederinda (Jókai írói jubileuma)

hatatlanná vált, félistenként tisztelt írófejedelem ünneplésének kezdő képsorát. A XIX. századvégi Magyarország ünnepségsorozatainak egyik nyitó eseménye egyben a Jókai-kultusz betetőzése volt: 1894. január 6-a. írói jubileumok, kerek évfordulók megünneplése gyakori volt az olvasókkal közvetlen hangot megütő lapok, A Hon, a Vasárnapi Újság, a Magyar Szalon hasábjain. A közkedvelt író, Jókai életének évfordulókhoz köthető eseményeit is nagy figyelemmel kísérte a közvélemény: Születésének 45. évfordulójára Emléklapot adtak ki A Hon, az Üstökös és az Igazmondó munkatársai: „Legyen ezentúl minden lépésed nyomatékos és 25 év múlva, adja isten, az arany babért mosolyogva fogadd el." írták 1870-ben.

2 Megemlékeztek 25 éves házassági évfordulójáról kétnapos eseménysorozattal 1873. aug. 28-29-én. Az 50. születésnapján, 1875. febr. 19-én rendezett ünnepségsorozat már előrevetítette az írói jubileum parádés szervezését: A Hon beszámolója szerint előbb az egyetemi ifjúság köszöntötte fel, majd lapjai munkatársai üdvözlik, este darabját játsza a Nemzeti Színház, lakása előtt szerenádot adnak, verset írnak hozzá, majd 20-án délben a Hungária Szállóban 250-300 személy részvételével bankettet szerveznek.

3 A szónokok a „nemzet fáradhatatlan munkását", az „irodalom buzgó apostolát", a gyászkorszakban is erősítő és fenntartó támaszt" ünneplik: Jókai ekkor is, korábban is elhárítja magától a dicsérő szavakat: , jól tudom, hogy ez nem az én érdemem, hanem az összes magyar irodalomé, melyről büszkén kell bevallanom, hogy a megpróbáltatás nehéz éveiben magát húnek és hazafiasnak bizonyította." (Részlet a józsefvárosi választók előtt elmondott beszédéből, 1861.)

4 Jókai előtt írói működésének 50 éves évfordulóját csak Toldy Ferenc és Pulszky Ferenc ünnepelhette, a közönség csekély odafigyelésével. Jókaival más volt a helyzet: egy nemzedék látta benne: a 48-as ifjúban, Petőfi barátjában, a Világos utáni bujdosóban, az 1861-es Határozati Párt radikálisában, majd a kiegyezést elfogadó, a királyi családdal összebékülő íróban, Rudolf barátjában álmát, küzdelmét, sikerét, a beteljesült életet. A nemzet Jókaiban önmagát is ünnepelte, saját elért eredményeit, hiúságát, vélt vagy valós értékeit. Ünnep volt - írták a rendezők - ahol egyforma nagy volt ünneplő és ünnepelt. Ernst Cassirer szerint „A mitikus vallási alapérzület tulajdonképpeni motivációját [...] nem az istenek képében találjuk egyszerűen, hanem a kultuszban, melyet tiszteletükre űznek. Mert a kultusz az aktív viszony, amit az ember az istenivel önmaga számára teremt.

5 „Petőfi eltűnt. ... Vörösmartyra ráborult az idők éjjele ... Arany János tépelődő lelke egy gimnáziumi katedrán terveket álmodott". Jókai menekült, majd elkezdett mesélni és csakhamar ott „ült kandallója körül, melynek fel volt szitva melege" az egész nemzet, „politikusaink [...] szántottak, vetettek, hogy előkészítsenek egy nemzeti aratást. De az írók, a költők és elsősorban Jókai voltak a váltakozó harmat, eső és napfény, amely ama vetéseket az aratásra megérlelte" - írta a Jókai-kultuszt magyarázó, Jókai szemléletének, törekvéseinek nemzeti jellegét kihangsúlyozó, a kor aktuális politikai irányvonalát Jókai tevékenységével is alátámasztó visszaemlékező, Rákosi Jenő. Jókai 50 éves írói jubileuma, kul-