Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Baróti Lajos: Petőfi a ponyván és a népirodalomban

Petőfi a ponyván és a népirodalomban 65 Sziveket temet el a női nagy kereszt, Petőfi sírjánál a szellő zúgja ezt . . . Ezek után bajos elhinni, amit „Költői kép" czímü versében mond: A kis eszemet is, amit Isten adott, Azt is irigyeli a lajhárfő amott. Nem is igen kapkodták verseit, úgy, mint szerencsésebb versenytársáéit, külömben nem panaszolná : Járok-kelek fel az utczán. Kopik a czipőm a járdán, Hónom alatt a tudomány, Ritka ember veszi azt már. Pedig hát még a magyar czímert is rá nyomatta a czímlapra, hogy annál tetszetősebb legyen. * * * Ugyanez a szerző másik verset is irt ily czím alatt: Petőfi és a vaskéz. Magyar keleti füzér. Irta: Szécsényi Szabó Mózes, költő. Kolozsvár, 1892. Ez sem áll magasabb színvonalon az előbbinél. * * * Ugyanebből a fajtából való az az egylapnyi vers, melyet N.-Enyedi Bende Albert v. dalnok .szerkesztett" Marosvásárhelyt és Brassóban s ezt a czímet viseli homlokán : Uj szózat 1848-49. évről. Petőfi- és Aradi vértanuk emlékszobraihoz! (Uj dal. — Hej de szépen felsütött a napsugara! — Petőfi-Könyvtár. XXD. 5