Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Baróti Lajos: Petőfi a ponyván és a népirodalomban

Petőfi a ponyván és a népirodalomban 51 indítottak ellene, amely azzal végződött, hogy degradálták a tábornokot s Petőfit nevezték ki helyébe. „Most aztán Petőfi szerencséje meg volt alapítva. Fölhívták Szentpétervárra, s miután ott több hónapot töltött, mint gróf került vissza." Sőt az orosz czár szép mezei jószágot is ajándékozott neki. S mindezt úgy hálálta meg Petőfi, hogy midőn nagyobb pénzszállítmány érkezett Moszkvából, álarcz alatt rablókalandba bocsátkozik, hogy az orosz pénzküldeményt Zenor Dalmának kezére játsza, majd pedig a tatár főnök várát ostromló orosz hadsereget árulásával megsemmisíti. Ez bizony sehogy sem fér össze a Petőfi egyenes, hajthatatlan, szilárd jellemével, mely megalkuvást nem ismer s a körülményekkel számolni nem tud. „Petőfi most érezte, hogy itt az ideje, hogy letegye Petroff szerepét és visszatérjen hazájába, vagy a többi nemzetekhez menjen és a többi államfőket Ausztriára zuditsa s azután itthon fölkelhessen a magyar újra. Oh, mily bámulás lesz országszerte, ha haza jön és az, akiről azt hiszik, hogy meghalt, újra megismertetve magát, fölemeli hatalmas szavát." Zenor Dalma tartóztatja s megkínálja a fölkelő tatár sereg vezérletével; de Petőfi nem fogadja el. „Amire vállalkoztam, azt végrehajtottam. Az orosz földön ma háború gyúl ki és én megismertettem az oroszszal a ti létezésteket, a ti erőtöket. Most vagy elfogadják segitségteket és függetlenekké, 4*