Kacziány Géza: Petőfi könyvtár 18. Petőfiről és mestereiről (1909)

Fordítások Béranger költeményeiből

162 Petőfi-Könyvtár Az istenek, kiknek kedveltje Meghallják ennyink óhaját, — Kik látjuk, útját mint kezdette, Segítsük egy dallal tovább. A KIRÁLY SZERETŐJE. A lány. Anyám, kit hoz hat aranyos ló, S e ragyogó, pompás batár? Ez istennő, nincs több hasonló, Ez a királynőnk, ugy-e bár? Az anya. Királyunk elhagyott hü nője, Nem űz ily fényt, ily szemtelen, E szép hölgy e szégyentelen, A királynak csak szeretője. „Óh bárcsak", — a lányka sóhajtja magába,' — „Lennék a király szeretője, babája!" A lány. Oh nézd fején a gyöngyöt, ékest, Anyám, mi sok gyémánt, arany! Ünnepnapon ennél is ékesb És még drágább ruhája van ? Az anya. A czifraság nem ámit minket, Falunkban itt ösmerjük őt, Ki még csak egy pár év előtt Mezítláb őrzé teheninket. — „Óh bárcsak", — a lányka sóhajtja magába', „Lennék a király szeretője, babája!"