A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Vattay

ÖNÉLETRAJZ A FOTOGRÁFUS 1931. március 26-án születtem Szolnokon. Elemi iskoláimat és középiskoláim egy részét e város­ban végeztem. Osztálytársam volt Dobos Kál­mán, a későbbi zeneszerző. 1943-tól a budai ciszterci Szent Imre Gimnáziumban tanultam to­vább, egy osztályban Latinovits Zoltánnal, Abody Bélával és a későbbi angol fordító Vajda Miklós­sal. 1949-ben érettségiztem. Ezt követően Sev­csik Jenőnél megtanultam a fényképészet alapjait, majd 1950-ben fölvételiztem a Színház- és Film­művészeti Főiskola filmrendezői szakára. Másod­szorra vettek föl. Egyike lettem az 1500 je­lentkező közül kiválasztott 28 hallgatónak, év­folyamtársa többek között Huszárik Zoltánnak, Galgóczi Erzsébetnek, Rényi Tamásnak, Palásthy Györgynek, Mátray Mihálynak és Bán Róbertnek. Mivel bizonyos kívánalmakat nem akartam telje­síteni, 1952-ben eltanácsoltak a főiskoláról. Elmentem a Közúti Hídfenntartó Vállalathoz segédmunkásnak, vasat hordani. Átképző tan­folyam után hegesztőként, illetve hegesztő mű­szerészként dolgoztam tovább. 1953-tól különfé­le tudományos intézeteknél mint műszaki fény­képész voltam alkalmazásban. 30 éve a Cse­pel Vas- és Fémművekben dolgozom, elektron­mikroszkóp laboratóriumban anyagvizsgálatok­hoz szükséges felvételeket készítek. A műszaki feladatok nem kötnek le, az iroda­lom és a képzőművészet érdekel. Művészetsze­rető fotográfusként kerültem kapcsolatba írók­kal, festőkkel, szobrászokkal. E barátságok ré­vén jött létre gyűjteményem. Valamennyi darab­ja ajándékként került hozzám, cserére soha nem szántam el magam. Gergely Ágnes, Kassák Lajos, Pilinszky János és Vasadi Péter verset írtak fotóimhoz. Bálint Endre és Bence László fényképeim felhasználásá­val készítették több munkájukat. Néha írok is, így írtam megnyitót és kataló­gusszöveget Bálint Endrének, Boromisza Zsolt­nak, Ferenczy Béninek, Kondor Bélának és Or­szág Lilinek. 1967-ben megnősültem, két gyermekem van. Katalin huszonnégy, Kinga huszonegy éves. VATTA Y ELEMÉR Vattay Elemér művészportréinak legizgalmasabb darabjain a modell „mással foglalkozik". Nem a kamerát keresi, és nem a maga kimunkált pózait, arcát és gesztusait. A kamera nem főszereplő, és a lencse csupán közvetít: az ismert arcot, kendő­zetlenül. De a kamera mégis az egyetlen fókusz­ban áll: a valóság és a művei alapján elképzelt modell találkozási pontjánál. Tény és lelemény egymásra másolódik a kész felvételen. A fotós­ban és a modellben korábban külön-külön felé­pült képvilág. Ebből „a párharcból" csak a több­szöri kísérlet és találkozások eredményei kerül­hetnek elénk. A képek jó részén egy kissé jelen van „a lát­hatatlan harmadik" is. Leonardo zenésze, Gio­conda társalgási partnere akár, a modell a felvé­tel folyamatában ezt a neutrális és személytelen idegent figyeli. Bár lehet ez egy kedves tárgy, és mivel szellemi emberek a portrék alanyai, té­ma is akár. Amibe a modell belefeledkezik. A belső fényeket is őrző tekintetek erre figyel­meznek (Dutka Ákos, Breuer Marcell stb.), a gesztus megszokottan önfeledt lesz (Lengyel Jó­zsef, Lukács György és mások), és többnyire még az öltözék sem „az alkalomnak megfelelő" (Ferenczy Béni, Kondor Béla és mások). A miliő eltűnik, és ha mégis van, akkor szinte jellegtelen. Maradnak a kezek szolgálatára alkotott tárgyak, az alig-alig előtűnő „egyedi" öltözék. Ha mégis feltűnik, akkor viselőjét jellemzi inkább, és csak „hozzátesz" ahhoz, amit az arc nélküle is elmon­dana. Dutka Ákos szakadt inggallérja és évszá­zados pápaszeme, a kilógó zsebkendő az elnyűtt mackóruha felső zsebéből, Ferenczy Béni sapkája és sálja. Kondor Béla pepita ingének foszladozó nyaka, Kassák Lajos legendás kalapja akár egy lélektani vagy környezetpszichológiai tanulmány mikroadata, a többiek „jólöltözöttsége" ugyanígy. Benedek Marcell üvegesen csillogó szeme előtt a felvétel idején már elsötétült a világ. Füst Milán megtört tekintetében, vadul burjánzó szőrszálain, arcának kimélyült ösvényein akár shakespeare-i sors teljesedik. Mindkét kép az élőről készült utolsó felvételek közül való. A teljes képmezőt betöltő arcokban ott él a minden szemlélő szá­mára másként csengő üzenet sugallata: mondatai

Next

/
Oldalképek
Tartalom