A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
Kassákné Simon Jolán
A szavalókórus iránti szakmai érdeklődést jelzi, hogy Simon Jolán két helyen is „oktató cikket" publikált a műfajról, a kórustagok és az együttes képességeinek fejlesztéséről, a produkciókra történő fölkészülésről. Először a pozsonyi magyar diákok kérésére a Vetés című ottani diákújság 1929. áprilisi számában, majd egy hónappal később a Munkában. 10 2 Egy „új közösségideál", továbbá „a tiszta, plasztikus formák utáni vágyakozás" műfajának nevezte a szavalókórust. Az általa végzett művészi, politikai nevelőmunka hatását jelzi, hogy Vas István „az őskereszténynek gyülekezetéhez" hasonlította a szavalókórust és hallgatóságát: „Ahogy a szavalás lázában felmagasodtak, csupa lelkes, igazi forradalmárnak láttam őket." 10 3 A Simon Jolán vezette szavalókórus produkciói voltak a Munka-kör rendezvényein meghonosított „új szintetikus műfaj", a „szocialista kultúrest" fő műsorszámai. 10 4 A bemutatott művek nagyrészt Kassák, Nádass József, Justus Pál az együttes számára írott kórusversei, ezeken kívül Toller, Whitman, Stramm, Sandburg, Jouve, Déry, Várnai Zseni és mások költeményei. A szavalókórus műsorának egyik fő gondolata a háborúellenesség volt. A Tábornok úr című kínai versen, valamint Sandburg Háború című költeményén kívül bemutatták Kassák Éposz Wagner maszkjában című versciklusának egy részét is. A szocialista kultúrestek öt-hat szavalókórusból, négy-öt népdalkórusból, három-négy szóló számból, három-négy jelenetből álltak. Ezeket kulturális vagy gazdasági témájú előadás egészítette ki. A kultúrest rendszerint a szavalókórus szereplésével zárult. A műsorszámok filmszerű gyorsasággal és folyamatossággal követték egymást. Az egész produkciót a lényegre koncentráló puritán eszköztelenség, minden hagyományos művészkedéstől való tartózkodás, a személyes sorsot és problematikát háttérbe szorító kollektív szemlélet jellemezte. Simon Jolán a műfajilag változatos produkcióban nemcsak mint a szavalókórus betanítója és vezénylője szerepelt, hanem rövid jelentek szereplőjeként is. Játszott Kassák Szolgálók élete című színpadi miniatűrjében, melynek folyóiratban való közlése és bemutatása miatt „izgatás bűntettének elkövetése címén" eljárás indult mindkettőjük ellen. A kultúrestek kezdetben a Vasas Szakszervezet Magdolna utcai székházának kis előadótermében, majd a TTE Nagydiófa utcai központjának nagytermében zajlottak le havonta egy műsorral. Az előadások legtöbbször főpróba címen mentek, melyeket bemutató nem követett, mert ezeket a rendőrség megakadályozhatta, vagy megzavarhatta volna. A szavalókórusból, népdalkórusból, színjátszókból álló együttes gyakran szerepelt a szakszervezetek, a szociáldemokrata párt, valamint a kultúrszervezetek színpadjain, Óbudán, Csepelen, Kispesten, Újpesten, Rákospalotán. Kétszer műsort adott a Nyugat-barátok Körében és számtalanszor az ifjúmunkásság túráin. 1931. június 28-án az osztrák szocialista párt fővárosi X. pártszervezetének meghívására Bécsben is bemutatta műsorát, majd ez év végén a szlovenszkói Munkásakadémia meghívására Csehszlovákiában: december 25-én Érsekújvárott, másnap Galántán, 27-én Pozsonyban a Városi Színházban. A Simon Jolán vezette szavalókórus legnagyobb vállalkozására a Munkás Testedző Egyesület 1930. március 16-án az akkori Városi Színházban rendezett fesztiválján került sor. A kórus Kassák Egy nap életünkből című kórusdrámáját adta elő szólistákkal, tornászokkal, árnyjátékokkal, színpadi tömegjelenetekkel. A csehszlovákiai vendégszereplés alkalmával a kórus műsorán Kassák 1931, Bányászok a hajnalban, Mesteremberek, Gyerekek játszanak az utcán című verse, Nádass József Harc előtt című műve és a Tábornok úr című régi kínai vers szerepelt. 10 5 Ez utóbbi azért érdemel különös figyelmet, mert az Anyám címére című kötetben történt közlése miatt Kassákot 1939-ben „fegyveres erő elleni gyűlöletre izgatás" címén két hónapi fogházra ítélték. A szlovákiai fogadtatás bizonyára sok mindenért kárpótolta Simon Jolánt. A Nap című pozsonyi napilap Kevés volt az előleg címmel a következőket írta: „A szavalókórusok hatása elképzelhetetlen. Kifejezőbb és ritmikusabb ez, mint a legtökéletesebb zenei mű." 10 6 Hasonlóképp írtak a szavalókórus produkcióiról az érsekújvári Arany Oroszlán Szálló nagytermében történt fellépés nyomán is. 10 7 Simon Jolán együttese kezdettől fogva nagy hatással volt a szlovákiai sarlós mozgalom kulturális munkájára. 108 Pozsonyban a sarlós fiatalok előbb diák-szavalókórust, 1931 tavaszán munkás-szavalókórust alakítottak. A Munka 1931. decemberi előadóútja után sorra alakultak a szlovákiai városokban a szavalókórusok. Idehaza számos munkásszervezet Simon Jolánéktól kért kórusoktatókat. Érsekújvár 1931-ben más alkalommal is úticélja volt Simon Jolánnak. Júliusban az Otthon Kávéházban rendezett vitaestre kísérte el férjét. 10 9 Budapesten 1932. május 28-án a Nyugat-barátok Körének Kassák-estjén lépett fel. 11 0 1933 tavaszától a Munka kultúregyüttesének további szereplésére, szavalókórus-produkciók további bemutatására nem volt mód. A TTE vezetősége rendőrségi zaklatásoktól tartva kitiltotta az együttest a Nagydiófa utcai székházból, a szociáldemokrata kulturális szervezetek többé nem engedélyezték működésüket. Simon Jolánék utolsó vállalkozása egy Gorkij-est volt 1933 januárjában. A műsor keretében Kassák beszéde, orosz népdalok és Gorkij Viharmadár című versének megszólaltatása után mutatták be Kassák és Nádass József közösen írt egyfelvonásosát, melynek női főszerepét, a saját tapasztalatai és Gorkij művei hatására lázadóvá lett nemesasszonyt Simon Jolán alakította. Ez alkalommal került sor az általa vezetett szavalókórus rendezvény keretében történő utolsó föllépésére is. A Tiszay Andor hagyatékában fennmaradt meghívó tanúsága szerint az est „zártkörű Gorkij kultúrfőpróba" volt, melyre „csakis névre kiállított meghívóval" lehetett belépni. 11 1 Simon Jolán a lázadás jogosságát és szükségességét kimondó nemesasszony szerepét két hónap múlva a pozsonyi Munkásakadémia Gorkij születésének 65. évfordulója alkalmából március 19-én rendezett ünnepi megemlékezésén újra eljátszhatta. Ezen az esten Kassák A viharmadár című jelenetében is föllépett. 11 2 1933 után életének legnehezebb időszaka következett. Az 50. életéve felé közeledő asszonynak számot kellett vetnie azzal, hogy bár választott hivatása szerint színésznő - a hivatalos iratokon és személyi okmányokon a foglalkozás rovatban továbbra is ez szerepelt - sem előadóművészként, sem művészegyüttes tagjaként nyilvános szereplésre többé nem lesz lehetősége. Az irodalom és művészet ügyeivel kapcsolatban egyetlen tevékenység maradt számára: ismerősöket és ismeretleneket fölkeresve előfizetőket gyűjteni a Munka számaihoz és Kassák új könyveihez. Ennél az egyébként már csaknem két évtizede szakadatlanul folytatott házalásnál fárasztóbb és 14
