Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

K. Horváth Zsolt: A munkáskalokagathia pillanata

E cikkben Justus kultúrafölfogása meglepően szilárd alapokon áll: álláspontja szerint a polgári kultúra megtorpant, ezért egy olyan, a munkássággal együtt lélegző kultúraformát kell megteremteni, mely egyszersmind potens társadalomalakító erővel bír. A kulturális kérdés pedig azért írja felül a politikait, mert az osztályharc áttevődött a kultúra területére: „az osztályharcot letagadó polgári művészet és tudomány helyett a kultúrát szabad és felszabadító szerepbe kell állítani."

8 Majd továbbfűzve véleményét így folytatja: „még mielőtt a kultúra kettéválásáról és a külön munkáskultúra szükségszerű kialakulásáról beszélnénk, megállapíthatjuk, hogy a kultúra, amennyiben korát a maga teljességében akarja reprezentálni, még ha tisztán szemlélődő álláspontot is foglal is el, akkor sem zárkózhat el a gyökeres társadalmi reorganizációt célzó nagy kísérletek elől."

9 Ha tehát van olyan munkáskultúra, mely e gyökeres átalakításra alkalmas, akkor az csakis legtermészetesebb közegével: a munkásmozgalommal együtt élhet, lélegezhet. így alakítható ki Justus olvasatában a kultúra és társadalomkritika egysége, s a hangsúly itt az egységen van. Szerkesztői, közreműködői szerepe is inkább a munkáskultúrát, illetve a fentebb jellemzett egységet reprezentáló eseményekről (kultúrgárda, szavalókórus, előadóest, előadás Csepelen, Angyalföldön) szóló beszámoló volt - s kevésbé a lírikus (és műfordító) Justust érhetjük tetten a lap hasábjain.

10 Egyik ilyen elhíresült, kisebb botrányt kavaró beszámolója volt Kassák új lapja, a Dokumentum megindítása apropóján megrendezett, a Független Új Művészek két előadóestjéről közzétett írása. Itt láthatjuk munkában Justus Pált, a kritikust; Illyés Gyula produkciója kapcsán erősen megnyomta a tollát, amennyiben úgy fogalmaz: „sötét és súlyos, csak talán nem szerint rostálta meg a kéziratokat - szerkesztőtársai elégedetlenségét váltva ki ezzel. Lásd Nagy Lajos: A menekülő ember, Budapest, Magvető, 1984, 242-244. 8. Justus Pál: Egységes munkáskultúrfrontot, Együtt, II. évf. (1928) 6. sz., 3. 9. Uo., 1. 10. Egyik első folyóiratbéli jelentkezése épp egy Toller-darab előadása elé készített kis bevezetése volt: Justus Pál: Elöljáró beszéd a Toller drámához, Együtt, II. évf. (1928) 3. sz., 10-13.