Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)

PÁLYASZAKASZOK ÉS MŰTÍPUSOK - Fried István: Jókai Mór és a magyar vígjátékhagyomány

sze. Természetesen kapcsolatba hozható ez a nemzeti színjáték alakulásával, a színészek iskolázatlanságával, az első korszakok ösztönös színészi játékának nehezen tisztuló, nehezen tudatosodó fejlődésével és a kritika hiányával. Ugyanis — főleg a kezdeti periódusban — a színészek nem utolsósorban a jórészt éretlen, vidéki közönség miatt (de valószínűleg a nemzeti színjátszás hagyománytalansága miatt is) bizonyos típusokra és helyzetekre redukálták a színpadi alakokat, illetve a színházi előadást. Ez a néhány helyzet és alak állandósult, kialakultak és rögződtek az alakok és a helyzetek, amelyeket a színműíró megírt (vagy a színész-fordító adaptált), és amelyeket aztán a színész megjelenített. Több törekvés történt arra, hogy a magyar színműirodalom első évtizedeinek darabjait külföldi (a leginkább német vagy francia) forrásból vezesse le a kutatás.

: Ami a témát vagy a szövegszerű egybevetést illeti, ott (olykor csak „végső fokon") a magyar vígjáték valóban visszavezethető egy németre, esetleg Kotzebue-ra, bár még itt is nagyon óvatosan kell eljárnunk. Viszont éppen az alakok hazaiak, s ezt azok az aprónak tetsző, de nagyon lényeges módosulások bizonyítják, amelyek a különböző kelet-közép-európai vígjátékok között kimutathatók. Hiszen olyan élő, hazai típusok galériáját festi meg a vígjátékszerző, akikkel naponta találkozik: olyan — esetleg idegen — téma (hazai) asszimilálására kerül sor, amely módot nyújt jellegzetesen hazai problémák megszólaltatására; és olyan konvenciórendszerbe (a társalgás mikéntjére, a szó- és mondatfordulatokra, az alakok nyelvi jellemzésére, bizonyos szokások színpadi megelevenítésére gondolok) ágyazódik bele a többnyire sematizálódott eseménysor, amely a hazai irodalmi és egyéb, kulturális törekvésekkel, mozgalmakkal teljesen harmonizál. Tehát a lengyel, a magyar, a szlovén, a szlovák, a szerb, a cseh stb. — a felvilágosodás eszmeiségéből táplálkozó, a hazai nemzeti ébredés talaján fölvirágzó — vígjáték számos közös vonása, figurája, helyzete mellett par excellence hazai is, a leginkább a nyelvi jellemzés és némely szituáció vonatkozásában. S bár olykor a mellékszereplőkben vagy lényegtelennek tetsző epizódokban fölvillanó nemzeti jellegzetességek jelzik csupán a vígjáték hazaiságát, a történeti fejlődés folyamán ezek élnek tovább, ezek formálódnak át a változó kor követelményeinek megfelelően. Ezt a fajta vígjáték-irodalmat ismerte meg Jókai Mór is az 1830-as esztendők végén, az 1840-es esztendők elején, részben olvasmányai alapján, részben a színpadról. S ennek a fajta színjátszás-hagyománynak tisztultabb és műveltebb változatát közvetítette számára Laborfalvi Róza. Kissé leegyszerűsítve, úgy is írhatjuk, hogy vígjáték és szerepfelfogás kölcsönösen feltételezte egymást (részben formálta is), és vígjátéknak és szerepfelfogásnak a ferenci abszolutizmus, majd a reformkor egyaránt hazát és haladást olykor szintézisbe hozó, máskor egymással ellentétbe állító gondolatainak világa volt a színtere. Ebbe a hagyományba kapcsolódott bele Jókai Mór, ennek tanulságait vonta le a maga számára. Milyen hatással és mennyire a dokumentum értékig mű erejével, azt ünnepi színművei, a Thespis kordéja és a Földönjáró csillagok bizonyítják. De hogy nem csupán az alkalmi művekben jelentkezett színháznak és haladásnak problémaköre; hanem itt erőteljes hagyomány továbbfolytatásáról, módosításáról (korszerűsítéséről) van szó; azt elsősorban jelentős regényei (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, És mégis mozog a föld stb.) dokumentálják. Nemcsak azt látjuk teljes bizonyossággal, hogy egyes alakok a korai magyar vígjátékból szinte átléptek a Jókai-regényekbe, hanem a fölfogás, a típusalkotás, az írói formálás hasonlóságáról is beszámolhatunk. Az olyannyira és még Gyulai Pál által is méltányolt mellékfigurák "vígjátékiság"-áról számolhatunk be; a zsánerkép — úgy látjuk — Jókai regényeiben többnyire vígjátéki eredetű vagy