Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Sára Péter: Meseélmények, mesemotívumok Ady költészetében
Találunk adatot arra vonatkozóan, hogy az ősi magyar hitvilágban a földet egy nagy cethal tartja a hátán. Ady nyilván ismerte ezt a hiedelmet, ha máshonnan nem, akkor éppen a szomszédos Kalotaszegről, ahol Kós Károly szerint napjainkig is megmaradt ez a hiedelem. 13 Adynál azonban nemcsak istenképzetében találhatunk ilyen ősi mitológiai vonatkozásokat, hanem az ördögről alkotott képe is lényegesen eltér a keresztény felfogástól. Gyakran annak az ősi mítosznak a nyomait lehet felismerni benne, amely szerint az ördög nem volt mindig a gonoszság megtestesítője, az alvilág ura, hanem kezdetben az istennel egyenrangú égi hatalmasság volt, aki a teremtésben maga is részt vett. Ennek a szemléletnek a nyomaira már az 1901ből való Éjimádó c. versében is rábukkanhatunk: ... A sötét volt az első, Fényt sohse látott szent káosz. A nincs volt az első igazság, A tagadás az első isten S első hazugság volt a fény. Lényegében ez a szemlélet mutatkozik meg Az Anti-Krisztus útja és A Sátán kevélye c. költeményeiben is, ebben a vonatkozásban a legmesszebbre azonban A Nincsen himnusza c. versében jutott. Ady itt már valósággal a tatárok „fekete vallásának" ördöghitét vallja: A Hajnal nem ragyogó, Az Éj fehéren lebben, Az Isten nem jóságos, Az Ördög nem kegyetlen A Halál ős dáridó S kis stáció az Élet, A Bűn szebb az Erénynél S legszebb Erény a Vétek. Nincsen semmi, ami van, Egy Való van: a Nincsen, Az Ördög a rokonunk S ellenségünk az Isten. A fentiekre is vonatkoztathatóan írja Földessy Gyula A Sátán kevélye c. verset magyarázva: „A »Satan« itt is, éppúgy, mint Az utolsó hajók Minden az Életért c. versében, átértékelt fogalom, akárcsak az Antikrisztusé Az Anti-Krisztus útjában. . . Egyes ázsiai vallásokban egyenlő életerőként állnak egymással szem13 „A kalotaszegi ember mítosza szerint a földet hatalmas cethal tartja a hátán . . . Néha megmozdul a temérdek állat: reng a föld akkor . . .". (Kós Károly: Kalotaszeg. Bp., 1938. 48. 1.)
