Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

SZEKERES LÁSZLÓ: A hírlapíró Jókai pályája küszöbén

s ott segítettem a Jelenkort megif jítani három hónapig Királyi Pál barátommal, ki főfő szerkesztő volt. Akkor Frankenburgnak holmi kormányi cselekmény következtében le kellett mondania az Életképek szerkesztéséről s felmennie Bécsbe; az Életképek szerkesztését énrám ruházta át s ezzel önálló szerkesztővé lettem" (Életemből. l.k. 180-181. 1. kiemelés: Sz. L.) A tengerszemű hölgy c. regényében részletesen emlékezik meg arról, hogy a Hétköznapok c. első regényének kiadásában milyen buzgón segített Nagy Ignác, majd így folytatja: „Még tovább is kiterjedt rám atyai gondossága. Beajánlott Frankenburghoz színházi bírálónak. Az „Életképek" szerkesztője éppen akkor megvált a színbírálójától, (aki kegyetlenül bánt a művészekkel), s kapott az új munkatárson. Jutalmul igértetett egy szabad zártszék és tíz forint hópénz. — Énnekem azonban az első héten már kitelt az esztendőm. Hogy jóvá tegyem azt a vétket, amit az elődöm elkövetett, én meg úgy feldicsértem valamennyi művészt, ahogy csak a lelkesedésem diktálta. És mondhatom, hogy a szívem szerint írtam. Akkor láttam életemben először balettet. Szentül azt tartottam, mély hálával tartozom annak a jeles hölgynek, aki termetének bájait ily szabadelvű nyíltsággal közszemlére bocsájtja. No iszen lett nekem ezért mit hallgatnom Frankenburgtól. „Bájos szilfid! Az ám! Gólya!" Ez még hagyján. De a „Londoni koldusok"-ban Szilágyi Lillát magasztaltam fel Smike szerepében, azt írtam róla, hogy „szeretetre méltó csemete". S fényes jövendőt jósoltam neki a művészeti pályán. „Hagyd ott, ahol találtad! Hiszen nincs neki szíve!" — monda a szerkesztő. „Hát majd lesz neki!" — feleltem rá. — „De belőled nem lesz kritikus." És így én Szilágyi Lilla miatt lemaradtam a kritikai pályáról, pedig nekem volt igazam, ő csakugyan híres művésznő lett: „Bulyovszkyné". De már most áldom a sorsot, hogy így következett. Rettenetes gondolat ! Ha én most valami hírhedett kritikus volnék! Néhány nap múlva azonban új pályakör nyílt előttem; Királyi Pál felszólított, hogy nem állnék-e be a Jelenkorhoz „újdondász"-nak? (Pákh Albert csinálta e szót; hadd maradjon, amíg bennetart.) Fizetés harmincöt forint havonként. Hogyne fogadtam volna el? Az újdonságírás nagyon hálás feladat volt akkoriban. Hetenkint háromszor jelent meg a lap; manapság egy huszonnégy óra alatt több gyilkosság, önkivégzés és betörés történik, mint akkor egész esztendőben. De volt is tekintélye az ujdonságírónak!" (42-43.1.) A Jókai-irodalom ide vonatkozó megállapításai

1 egyértelműen bizonyítják, hogy 1 NÉVY LÁSZLÓ szerint már 1846-ban vezeti Jókai a színházi rovatot az Életképeknél, majd három hónapig volt a Jelenkor újdondásza. (Jókai Mór írói jubileumára. Bp. 1894.17.1.; Magyar Hírlap 1904. máj. 6. 126. sz. 12.1.) NÓGRÁDI LÁSZLÓ arról emlékezik meg, hogy előbb a színházi rovatot vezeti, majd újdonságokat ír, s újságcikkeivel és novelláival már jó nevet szerez magának, amikor a Héköznapok megjelenik. (Jókai Mór élete és költészete. Pozsony—Budapest, 1894. 14.1.) PRÉM JÓZSEF szerint 1846-ban szerződik a Jelenkorhoz, s ott a napi rovatnál ügyeskedik. (Jókai. Pozsony—Budapest, 1894. 9. 1.) KÖRÖSSI LÁSZLÓ sok adatbeli tévedéssel megtűzdelt munkája szerint 1846-ban, a Hétköznapok megjelenése előtt „Eleinte Frankenburg Sándor(!) Életképek c. szépirodalmi lapjánál, azután Helmeczy Mihály Jelenkoránál kezdte a hírlapírást" Jókai. (Korrajzok. Jókai Mór. Bp. 1902. 27.1.) SZINNVEUÓZSEF szerint 1847-től 1848. márc. 16-ig vezeti Jókai a Jelenkor Budapesti Napló c. rovatát. (Magyar írók élete és munkái. V. köt. Bp. 1898. 554. hasáb.) A Nemzeti Kiadás századik köteteként megjelent kiadványban — mely Jókai összes műveinek máig legteljesebb és napjainkban is közkézen forgó sorozatát zárja le —- arról olvashatunk, hogy 1846-ban Frankenbmg divatlapjánál vezette a színházi rovatot, majd három hónapon át a Jelenkor újdonságait írta. (À Jókai jubileum és a Nemzeti Díszkiadás története. Bp. 1898. 109—110.1.) Az 1894-ben és 1904-ben megjelent jubileumi újságcikkekben általában az itt említett téves adatok szerepelnek. Az Alkotmány c. napilap névtelen cikkírója pl. arról emlékezik meg, hogy 1846-ban belső munkatársa lett Jókai a Jelenkornak. (1904. máj. 6. 126. sz. 13. 1.), míg az Ország-Vüdg B. L. kézjegyű szemleírója szerint 1846-ban „segédszerkesztőnek lépett" Frankenburg divatlapjához. (Jókai Mórról. 1904. jan. 7. 2. sz. 32.1.) SZABÓ LÁSZLÓ, az első jelentékenyebb Jókai monográfia összeállítója szinte szó szerint elfogadja Jókainak Azén kortársaim c. visszaemlékezéseit. (Jókai élete és művei. Bp. 1904. 84.1.) MIKSZÁTH KÁLMÁN élénk regényírói fantáziával toldja meg Jókai memoárjait. Jókai Mór élete és kora. Bp. 1907. I. köt. 146—147. 1. NAGYSÁNDOR (Jókai, Brassó, 1925.) szerint is három hónapig volt Jókai a Jelenkor újdondásza. ERDÉLYI PÁL adatok nélkül közli, hogy az Életképeknél a „színházi majd Selmeczy lapjában (Jelenkor) az újdondász rovatot vezeti." (Jókai útja Révkomáromtól Pestig, a bölcsőtől a babérig. Komárom, 1939. 63. 1.) Ujabban senki sem vizsgálta, hogy miként indult meg Jókai a hírlapírói pályán, bár jelen sorok írója egy rövid megjegyzésben Szinynyei adatait fogadja el. (Jókai „Forradalom alatt írt műveinek" utóéletéhez. ItK 1957. 411.1.)