Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)
Vayerné Zibolen Ágnes: Rippl-Rónai íróportréi
sajnos új tulajdonosánál a második világháború alatt a Haas-palotában elégett. Fényképét az író ma is őrzi. 25 A portré profil beállítású volt, erős fekete kontúros modorú, a zöldes háttér előtt a sötét ruhából és szürke kalap alól az arc színessége tűnt elő a kontraszttól még erősebben. A fényképen baloldalon fent : Rónai, 1918 jelzés olvasható. Ugyancsak a kaposvári Múzeumban őrzik a korábban már említett, Móriczot ábrázoló akvarellel színezett ceruzarajzot is, kettőjük barátságának egyik dokumentumát. Móricz Zsigmond 1919-ben somogyi útja idején járt Kaposvárott s Rippléknél volt a főhadiszállása. Ez a rajz ennek az útnak az emlékét őrzi, de már ekkor szó volt róla, hogy egyszer le is fogja festeni. Jó néhány év telt el, míg 1923 februárjában erre végre sor került. — A rajzon Móricz még fiatalos, kék szeménél még kékebb zakója és nyakkendője, arca színes, bajusza a ceruza feketéje alatt barnára festett. A háttérben balra fent — a többi képmástól eltérően — néhány katona apró figurája. Az egyiken piros csákó hívja magára figyelmünket. Jobbra lent szignatúra és gyors vonásokkal ez a felirat : ,,Móricz Zsiga — Zsiga de megváltoztál 1919." Apró mozaikszemeket gyűjtögettünk itt egybe ; néha csak a képek emlékeit idézhettük, hogy legalább hírük maradjon, ha eredetijük el is veszett. A kilencszázas évek első két évtizede pergett le időközben, a magyar irodalom történetében jelentős évek múlásával. Az immár hatvanadik évét is túlhaladott idős művész életében nem történtek döntő események — élt békésen, szüntelen munkálkodásban, hol Kaposvárott a Róma-villában, hol Pesten a Kelenhegyi-úti műteremben — mint Móricz Zsigmond írja : egy „szürke-szürke házban, szürke életben a szürke újfundlandi a megszépítő művészet keretébe rakja az életet, az emberiség elfutó szürke pillanatait. 20 Rippl-Rónai József talán éppen ezeket az elfutó, szürke pillanatokat akarta tudatosan megállítani és lerögzíteni, amikor portrékat festett mindazokról, akik ,,kis országunkat naggyá, kultúrájában elismertté teszik", mint egy levelében 1923. október 4-én Ernst Lajoshoz írta. Ezen a nyáron és kora ősszel festette Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Osvát Ernő, Schöpf lin Aladár és Szabó Lőrinc arcképeit és az Ernst Múzeum LXIII. kiállításán ki is állította őket. A sorozathoz kapcsolódik Fenyő Miksa pasztellje és a két évvel később készült Karinthy Frigyes és Feleky Géza portré is. Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Elek Artúr, Lázár Béla, Petrovics Elek, Genthon István, Pogány Ö. Gábor és még sokan mások kritikai méltatásokban, szellemes esszékben foglalkoztak Rippl-Rónai művészetével és portréfestészetének csúcsaival : a Nyugat írógárdájának klasszikussá érett arcképeivel. A művészettörténészek legszebb sorainak, igaz elemzéseinek idézése helyett itt átadjuk a szót az alkotó művésznek és a modelleknek, az íróbarátoknak és hozzátartozóknak, hogy a képek készülésének történetéről, apró emlékeiről meséljenek. Móricz Zsigmond pasztelljét 1923 februárjában festette : 27 ,, . . . képébe bele igyekeztem tenni az ő nagy szellemi képességét, mélyen elgondolkodó természetét, gondjait és örömeit és újabb keservén szerzett nyugalmát, souverén tudását akárcsak egy nagy állambölcsét" —írja róla Ernst Lajoshoz intézett levelében. Móricz Zsigmond is feljegyezte ennek a napnak élményeit — e néhánysoros visszaemlékezésben az író alkotta meg portréját a művészről. — „Első emelet, jobbra, belső folyosói ajtó, rajta a Rippli karakterisztikus betűivel egy cédula : „Nagyon kell kopogni." Kidugja a fejét Jóska bá, Szervusz, Zsiga — kedvesen mosolyodik félig borotválatlan, — „Nem tudtam, hogy igazán st Keleti Arthur szíves közlése. 28 MÓRICZ VIRÁG : Apám regénye. Bp. 1953. 250—253. 1. 27 Papírlemez, pasztell, 50 x 40 cm. Simon Andorné tulajdona.
