Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)
Miklós Róbert: Mikszáth Kálmán horpácsi fundusa
többet jelentett számára, mint a főúri kényelem, vagy akár a századforduló kétes ízlésének szellemében valósággal megkomponált belső kiképzés. Dolgozószobájában — a bejárattól balra nyíló se nem tágas, se nem szűk, de világos szoba — roppant kitartással rótta a jellegzetesen apró betűket, azokat a furcsa kis bolhákat, ahogy ő kedves öngúnnyal kézírását nevezte. Egy-egy nyár végeztével aztán egész útibőröndöt töltöttek meg kéziratai. Ezekkel beszekerezett Vácra, onnan vasúttal Pestre, hogy aztán egész télen át dédelgesse magában a tavaszi kiruccanások és a nyári huzamosabb horpácsi nyaralás boldog gondolatát. A horpácsi nyarak közül az 1909-es, az utolsó volt a legmozgalmasabb. Az esztendő Mikszáth számára nagyon kellemetlenül indult. Januárban tüdőgyulladást kapott, az orvosok alig tudták megmenteni. A betegség annyira leverte, hogy sokáig nem ülhetett íróasztalához, nem érdekelte a világon semmi, súlyos apátiába esett. Amikor megtudta, hogy február 21-én a Kisfaludy Társaság elhatározta írói jubileuma negyvenéves évfordulójának megünneplését, némi érdeklődést mutatott, aztán megint teljes apátiába süllyedt. Mauks Ilona csak nagy fondorlattal tudta rávenni, hogy március végén László fiával Abbáziába utazzék. Innen viszonylag felfrissülve, meg-megcsillanó életkedvvel tért vissza. Szüksége is volt erre, mert a Vasárnapi Űjság már várta a Fekete város folytatását. Július legelején aztán Horpácsra utazott az egész család. Itt értesült Mikszáth arról, hogy a jubileumi bizottság művei ünnepi kiadása előfizetési díjából nemzeti ajándékul vissza akarja vásárolni anyai őseinek horpácsi birtokát. Abban az időben két Veres-birtok is eladó volt a környéken. Az egyik közvetlenül Mikszáth bérbeadott földjeihez csatlakozott; ez volt az értékesebb (Veresharasztpuszta), a másik a szomszéd falu, Borsosberény határában levő szomolyai erdő. Mondanunk sem kell, hogy Mikszáth hallani sem akart másról, csak az erdőről, és egész nyáron a fákról, a szarvasokról, meg az őzekről beszélt a legszívesebben. Mikszáthné és a fiúk ökonomikusabban gondolkodtak, és egész a nyár végéig halogatták mind az egyik, mind a másik birtoktest megtekintését. Augusztus végén aztán mégiscsak kikocsiztak erdőnéziii. Amint Mikszáth a szomolyai erdő szélén megpillantotta a juhaklot és a juhászházat, eldőlt a választás sorsa. Nem volt többé az a hatalom, amely őt erről lebeszélhette volna. Körüljárta a kis házat, megsimogatta a mellette álló százados diófát, és boldogsága nem ismert határt, amikor a gyümölcsösben egy hatalmas szelíd gesztenyefára talált. A pásztortól azt is megtudta, hogy a nép a szomolyai erdő egy részét fekete Kámornak hívja, s az onnan csergedező patak vize azért meleg, mert a fekete Kámor alatt boszorkányok nagy katlanokban főzik a rossz lelkeket. Azon nyomban a fekete Kámorhoz hajtatott, melynek magasba törő hegyoldala úgy megragadta képzeletét, hogy azt már semmiféle gazdasági szempontokkal nem lehetett volna befolyásolni. Másnap az egyik b orsosberényi birtokos szép, fiatal szarvassal kedveskedett Mikszáthnak, ő pedig erre mit mondhatott egyebet : ,,Ez a végzet. Mindennek megvan a maga útja. Ez a bolondos kis állat addig bőg az erdő után, míg az erdő utána jön hozzám." A jubileumi bizottság 1910. május 16-án kelt, birtokvételről szóló okmánya, melyet a Vigadóban tartott ünnepség keretében nyújtottak át az írónak, arról tanúskodik, hogy a nemzeti ajándékképpen adományozott 643 holdnyi birtokból 584 hold a szomolyai erdőrész volt. Az 1909-es nyárnak van még egy kedves epizódja. Mikszáth még Pesten megtudta, hogy Benczúr Gyuláék is vidéki házat szeretnének vásárolni, kerttel, esetleg kisebb jószággal. Miért ne jöhetnének Benczúrék is Horpácsra? Ami szép és jó egy írónak, az megfelel egy festőnek is ; meg is hívta őket még a nyár elején. Volt akkor a falu közepén egy szépen befásított telek, Nagy Iván hajdani fundusa, amelyet a szorgalmas történész végrendeletileg a balassagyarmati múzeumra ha-
