Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Kiss József—V. Nyilassy Vilma: Petőfi levelezésének kiadatlan és elfelejtett darabjai

Petőfi és Ács kecskeméti barátságára a fentieken kívül közvetlen adatunk nincs ; annak pedig, hogy a kapcsolatot Kecskemétről való távozásuk után is fenntartották, a szóbanforgó levél lenne egyetlen eddig ismert bizonyítéka. A levélben említett (Tomori) Szabó Sándor (1802—1853) 1833-tól 1847-ig a kecskeméti ref. főiskola tanára, majd a kiskunlacházi, dunapataji, végül a bicskei ref. egyház lelkésze volt. Kecskeméti működése idején (a teológiai tárgyakon kívül) a bölcsészeknek filozófiát, a jogászoknak filozófiai törvénytant, általános országismeretet és politikát adott elő. írt egy logikai munkát, magyar nyelvtant, földrajzi könyvet stb. (ld. Zoványi Jenő cikkei a „Theológiai Lexikon" részére... Bp. 1940. 491. 1., a ritka kiadvány egyik példánya a Ráday Könyvtárban található ; Szinnyei kézikönyve ; továbbá Orosz László írásbeli közlése.) Sokoldalú, nagyműveltségű ember volt tehát s bizonyára a diákság körében is nagy tekintélynek örvendett. Mikszáth ezt írja róla (i. m. 1. köt. 82. 1.): „Reggelre kelve sorba látogatták a tanárokat (ti. Jókai Mór és bátyja Károly

> Kecskemétre érkezésük után). Bekoczogtak tisztelendő Szabó Sándor uramhoz, a filozófia professzorához. Szép, simára borotvált arczú daliás férfi, a ki a képírásban is ügyes és tökéletes. E pillanatban különösen ő érdekelte Móriczot." Jókai Petőfi Kecskemétről való távozásával kapcsolatban említi a professzort: a költő szállásadónője szerinte Szabó Sándorhoz fordult a Petőfi adósságára zálogul hagyott Calepinus-féle szótár ügyében, és a „derék jó tanárunk"-nak nevezett professzor segített elsimítani a dolgot (ld. a „Petőfi mint színész" c. írásában, a „Megtörtént regék" c, i. m. 98. 1.). A levélben foglalt „előfizetés

"-sel kapcsolatos, Szabó Sándornak szóló kérés bizonyára a költő egyik verseskötetének előfizetési ívére vonatkozik, melyet feltevésünk szerint Ács Károlynak kellett a professzorhoz eljuttatnia s mint a főiskola tanárát és Petőfi egykori pártfogóját előfizetések gyűjtésére megkérnie. Arra több adatunk van, hogy Petőfi a Versek I. előfizetés-gyűjtése körül maga is tevékenykedett: 1844. aug. 10-én kelt levelében arra kéri Samarjay Károlyt, hogy a pozsonyi fiatalok között szerezzen számára előfizetőket; hasonló kéréssel fordul 1844. okt. 20-a táján Dömök Elekhez stb. A szóbanforgó levél kézírásából ítélve, mely a későbbi évekre mutat, arra kell gondolnunk, hogy itt az 1847. márc. közepén egy kötetben megjelent Összes költemények előfizetésgyűjtéséről lehet szó. Kiadója, Emich Gusztáv, a „Tigris és hiéna" (Pest, 1847) borítékjának hátsó lapján, 1847. jan. 1-i kelettel bocsátotta ki a kötet előfizetési felhívását, mely ezután számos napilapban és folyóiratban is megjelent. Ebben, többek között, arra kéri „az ívtartó urakat", hogy az előfizetési íveket márc. 20-áig küldjék be, „a mikor a kész példányokat is átvehetendik". (Ld. Endrődi Sándor: Petőfi napjai a magyar irodalomban. Bp. 1911. 237—238.1.) Ha feltevésünk helyes, és Szabó Sándor ezeknek az „ívtartó uraknak" egyike volt, akkor a szóbanforgó levélnek az 1846/1847. évforduló táján kellett keletkeznie, ami az írás jellegével is körülbelül egyezik. Szabó Sándor 1847 első hónapjaiban még Kecskeméten működött, kiskunlacházi lelkésszé választását az ápr. 20-i solti egyházmegyei gyűlés hagyta jóvá (ld. a Ráday-Levéltár Petthő-féle Regestrumának 188. lapján a M. Oszt. 83. sz. bejegyzést), új hivatalát tehát csak ezután foglalta el. Ha az előfizetési ívre vonatkozó feltevésünk helytelen volna is, ez az adat annyit mindenesetre valószínűsít, hogy Petőfi levele 1847. ápr. vége előtt kelt. — Ács Károly, mint a fenti adatokból következtethető, 1844-től kezdve pesti lakos volt s Petőfi a feljegyzést, melyen a postán való küldésnek semmi jele nincs, vagy személyesen hagyhatta nála vagy küldönc útján kézbesíttethette hozzá.