Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1947

lis találkozóhelyek, Csepel, Erzsébet, józsefvárosi kislakások stb. A regény 90 szereplője közül legalább 25-30 olyan van, aki nagyobb, jelentősebb részt kért a történetből, ezek is a két előbb említett tengely köré csoportosulnak, egy angyalföldi proletárcsalád és egy Nádor utcai nagyiparos családja köré. Szerepelnek ezenkívül még a regényben egy pincér, egy rendőrségi besúgó és a szeretője, egy öreg színésznő, ennek veje, egy ügyvéd, angyalföldi vagányok, egy iparmágnás, ennek a leánya és a vőlegénye, egy egyetemi magántanár, egy mérnök, illegálisan dolgozó kommunista munkások és munkásnők, a szociáldemokrata párt R-gárdistái, csepeli gyári munkások, egy szakszervezeti titkár, az iparmágnás 90 éves nagyanyja, annak leánya és szerteágazó rokonsága, egy könyvtáros, magánhivatalnok, írók, ügyvédek, Bécsben a kommunista értelmiségi ifjúság, egy szerb ügyvéd, egy berlini munkás, egy cselédlány, nyomdász, nyomdatulajdonos, detektívek, egy nyilas képviselő stb. A három kötetnek a minősége nem egyforma, az első a legtökéletlenebb, s fokozatosan javul a végéig. Nagy távlatból tudok csak róla beszélni, tíz éve már, hogy befejeztem, a legnagyobb feladatra vállalkoztam vele, amely egy szegény írónak kijuthat. Önéletrajz Először: in Magyar írók a szovjet népről. Bp., 1947. 31-32. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: az antológia rövid előzetest közölt Az orosz határ felé címmel - A befejezetlen mondat 17. fejezetéből, amelyben a „lefeketedett" Rózsáné a letartóztatás elől a Szovjetunióban keres menedéket. A regényrészlet elé helyezett önéletrajz a kötet köz lésrendjéhez igazodva készült. A gyors kézzel írt fogalmazvány sajnos számos tévedést tartalmaz: a szerző nem 1927-ben, hanem egy évvel korábban tért vissza emigrációjából; Spanyolországban nem 1938-ig, hanem csak 1936 közepéig tartózkodott ; a dalmát tengerparton nem 1932-ben, hanem egy évvel később írta Szemtől szembe című kisregényét. (L. sorozatunk A Halál takarítónője a színpadon kötetének naplójegyzeteit.) A szerző ismert memóriazavarának már megszokott melléfogásai. 1894-ben születtem, Budapesten, polgári családban. Hosszú gyerekkori betegeskedés után gimnáziumba, kereskedelmi akadémiába, majd egy évre egy svájci intézetbe kerültem. A család fogva tartott: az intézetből hazatérve nagybátyámnak egy vállalatéhoz csempésztek be, ahol huszonkét éves koromban, 1917-ben, sztrájkot szerveztem, mire egy csapásra megszabadultam a családtól, a kereskedelemtől és had-