Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1952

Gyorsírói feljegyzés Déry Tibor Felelet című regényéről az 1952. június 23-án a csepeli RM Gyár könyvtárában megtartott megbeszélésen Kiadatlan. - Gépiratmásolata a hagyaték PIM-ben őrzött 72., Feleletvita, írások D. T.-ról, önéletrajzok, előadások kézirattári egységében. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: az olvasói ankétok közé sorolható dokumentum. Déry csepeli kapcsolatairól már olvashattunk a párizsi Honfitársnak adott interjúban (l. 1951.) Ezúttal azonban szerzőnk nem a toll műkedvelőinek szűk csoportjával, hanem az olvasók szélesebb körével kívánt találkozni, s ehhez a könyvtárosok segítségét is igénybe vette. (A munkásolvasók megnyerése ügyében korábban is fontosnak tartotta a könyvtárosok szerepét - mint azt például az újpesti könyvtárosiskolában tartott május 23-i előadása mutatja. L. írók és könyvtárosok. = Irodalmi Újság 1952. jún.5. 12.sz. 8.) Eddigi gyakorlatunkat követve csak Déry válaszát, illetve összefoglalóját adjuk. Előzményeiből mindössze arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy az ankétot Király István (1921-1989) irodalomtörténész, szerkesztő előadása vezetette be. - Az ezt követő hozzászólók kilétéről nincs közelebbi tudomásunk. Az általuk felvetett kérdések ismertetésétől is eltekintünk, mert Déry válaszából, hivatkozásaiból kitetszik lényegük. Végül maga Déry szövege sem kíván kommentárt, bár annyit megjegyezhetünk, hogy vallomásos kitérőiben talán ez alkalommal szól a legrészletesebben alkotómunkájának gondjairól. DÉRY ELVTÁRS. Megpróbálok legjobb tehetségem szerint megfelelni az elvtársaknak és közben magamnak is. Mert hiszen amikor olvasóim vitatkoznak velem, akkor nagyon gyakran megesik, hogy én az olvasóim pártjára állok, és azt gondolom magamban, igazuk van, milyen hülyeségeket írtam meg. Általában hadd áruljam el az elvtársaknak az írói munkáról, hogy az író nagyon bizonytalan általában. Bizonytalan annyiban, hogy legjobb lelkiismerete szerint papírra teszi a munkáját, igyekszik nagyon alaposan dolgozni, és mindent kiadni, ami a szívében és az eszében van, de éppen azért, mert megfoghatatlan valami az írás, a könyv, azért bizonytalan marad. Mert ha egy jó asztalos méret szerint megcsinál egy jó asztalt, és az annak rendje és