Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

A felszabadulás illúziójában (282-322. levél)

OS Marosvásárhely, 1948. szept. 16. Mamus, éppen most írtam Paulusnak részletes levelet, amelyből mindenről értesülsz, amit tudni érdemes, ez a pár sor csak arra szolgál, hogy németül küldjem el a kézcsókomat és a puszikat, és figyelmeztesselek: vigyázz magadra. Gondolom, legkésőbb egy hét múlva odahaza leszek. Gyönyörű, tiszta az idő! Üdvözlöm Irént! A fent említett csókokkal Tibor csütörtök 307 Valószínűleg 1947-48 táján, az első nagyüzemek államosítását követően merült fel az íróban egy új nagyregény gondolata, amely a magyar történelem s a munkásmozgalom utolsó húsz évének a körképe kívánt lenni. Központi alakja egy jó képességű és törekvő munkásifjú lenne, aki végigjárja majd a kor adta lehetőségek iskoláját. Osztályos társaihoz hasonlóan megkísérel szakmát tanulni, majd bekerül a mozgalomba, s érett férfiként én meg a háborút és az ellenállás éveit, - hogy az államosítás idején munkás gyárigazgatóként kezdje meg élete új szakaszát. Ez nem az a társadalmi közeg, amelynek leírására az író A befejezetlen mondatban vállalkozott, - amelyet közvetlen élettapasztalatból ismert. Déry mégis hozzálátott a politikai meggyőződését megtestesítő társadalmi erők bemutatásához. Feladatára éveken át lelkiismeretesen készült. Gondosan és kitartóan tanulmányozta a könyvtárak és levéltárak dokumentumait. Elolvasta a két világháború közti évtizedekről szóló történelmi szakmunkákat és forrásaikat. Majd ezzel párhuzamosan riporteri buzgalommal vallatta a kor még élő tanúit. S nemcsak az ismerteket! Kíváncsi volt a múlt hétköznapi életkörülményeire is. Jegyzetfüzeteiben megszámlálhatatlan munkássors adatai sorakoznak - az egykori kül- és belpolitika eseményeinek kronológiái mellett. Külön szerencséje volt főhőse alteregójával, Kelen Bélával, a Csepel Művek akkori párttitkárával, aki hajlandó volt az író „felkészítéséire. Heteken át járták együtt az angyalföldi utcákat, az ún. Hétház és Tizenháromház folyosóit és munkáslakásait, hogy az egykori életmód apró részleteit felidézzék. A munka nehezen indult - számtalan mellékterméke is akadt, mint a félig-meddig riportnak számító Munkásarcképek fényből és árnyékból, amelyek a Szabad Népben jelentek meg (1948. okt. 24, dec. 12. - Kiegészített utánközlésük: Munkásarcképek címmel in: Botladozás. Bp. 1978, 2. köt. 32-50.), vagy olyan elbeszéléssé kerekedő történetek, mint a Savanyúkrumpli vagy a Mákostészta (előbbi Felszabadulás címmel a Csillag