Török Dalma (szerk.): Heinrich von Kleist. Miért éppen Kleist? (Budapest, 2016)

Beköszöntők - E. Csorba Csilla

B E KÖ SZŐ N TŐ K

E. CSORBA CSILLA:

MIÉRT ÉPPEN KLEIST?

2000-ben egy kis füzet jelent meg Who’s Who in ICLM címmel az azóta már elhunyt dán múzeumigazgató, Nils Oxenvad kiadásában. A borítón egy fotó látható sok muzeológussal, középen a nagy triász, a Schiller- Nationalmuseum (Marbach am Neckar) vezetője, Friedrich Pfáfflin, Nils Oxenvad és Wolfgang Barthel, a Frankfurt an der Oder-i Kleist-Museum munkatársa. Sok emlék él bennem az 1980-as évek közepétől a kelet és nyugat irodalmi muzeológusait egymáshoz közelítő ICOM/ICLM működéséről, találkozóiról, s benne e három prominens kollégáról, akik személyiségükkel, szakmai elkötelezettségükkel, kiemelkedő tudományos teljesítményükkel nemcsak hazájuk irodalmi életében, de ebben a kis nemzetközi társaságban is jelentősét alkottak. Az irodalmi muzeologia terén felkészült, szerkesztői és irodalomtörténészi munkásságát az ICLM- ben is kamatoztató Wolfgang Barthel a még érezhetően bizalmatlan kelet—nyugati politikai légkörben is kivívta a szakmai elismerést, s partnere lett sok kezdeményezésnek, Kleist kiváló ismerőjeként került párbeszédbe a Goethe, Schiller, Heine, Andersen, Ibsen, s mondhatjuk, a Petőfi nevét viselő múzeumokat képviselő kollégákkal.

„A német nyelv egyik legnagyobb, legmerészebb, legmagasabbra törő költője volt, drámaírónak párját ritkítja - s párját ritkítja mindenképpen mint prózaíró, elbeszélő is.” Bár Thomas Mann véleménye sokat jelentett, a 80-as évek Magyarországán Kleist irodalmi kánonban játszott szerepe még nem közelítette meg Goethéét. A gyönyörű, kis ékszerdobozszerű Kleist-Museum számomra hosszan egy sivár környezetben önálló entitásként küzdő intézmény jelképe maradt. Friedrich Pfáfflin könyvek iránti elkötelezettségével sokunknak példaképévé vált, Marbachban indított sorozatai éppúgy a múzeumi tudományos-ismeretterjesztő tevékenység legszebb példáiként említődtek mifelénk, mint az épp W. Barthellel létrehozott, Die Frankfurter Buntbücher sorozatcímű kiadványok a 90-es évek elejétől. A Kleist-Museumra fordított figyelmünk innen, a Petőfi Irodalmi Múzeumból éppúgy nem lankadt, mint a magyar nyelvű olvasók és a színházszerető közönség

50