Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)
Berlin-brevárium - Jókai Mór: Úti képek
Minden írónak két otthona van. Az egyik a műhelye. A szerkesztőségi irodák éppen olyan távol állnak minden ideális fogalomtól Berlinben, mint Pesten (értve a magyar lapokéit). A leghírhedettebb világlapok szerkesztőségei Berlinben mintha csak A Hon és a Pesti Napló utánzatai volnának. S az írók, szerkesztők a maguk műhelyében éppen oly kevésszavúak, mint aminők mi vagyunk, ha a barlangunkban keres fel valaki. Úgy látszik, hogy közös szisztémánk van, hogy a látogató ne töltse sokáig az időt ott, hol az drága. Astaroth éhezik! A betűszedő vár a kéziratra. • Hanem azután odahaza minden író más ember. Otthon nem is író. Még írószert sem látni nála. Minden író magánlakásában az egyszerű csín, művészi ízlés képezi az első benyomást. Klasszikus szobrok, exotikus növények, művészi becsű képek, értékes könyvtárak díszítik azt; női gondosság, családi élet nyoma tűnik fel mindenütt, s az író-szerkesztő otthon csupa kedély. • Ő2 az, akit egész Berlinben (többet mondok: egész Európában) minden ember ismer, aki a magyart szereti. (...) Berlinben nyolcvan olyan családdal ismertetett meg egy hét alatt, ahol a magyar irodalomnak kiváló helye van a házi könyvtárban, s még egy hosszú lajstromot dugott a zsebembe, akiket mind meg kell majd egyszer keresni vagy levélben, vagy személyesen. Wallner Ferenc után neki köszönhetni legjobban a német kiadók érdeklődését a magyar irodalom iránt. • Különös az, hogy minket magyarokat, kik idehaza oly nehezen férünk meg egymással, kik egy országházban hét pártra szakadunk, egy irodalomban tizenhét újságszerte veszekedünk, ha hárman együtt vagyunk, négyféle véleményt képviselünk: a külföld levegője egyszerre milyen hirtelen egyesít. • A berlini magyar egylet egy este barátságos lakomát rendezett számomra, melyen mintegy száz magyar került össze a messzeeső idegen városból: ifjak és vének, gazdag vállalkozók és szegény iparosok, tanulók és kézművesek, művészek és deli hölgyek. És volt a nemzetiszín zászlókkal díszített teremben magyar kedv, Rákóczy-induló, csárdás, magyar áldomások és igazi magyar borok, az itteni magyarok nagylelkű maecenása Hoffman (hadseregi szállítmányos) bőkezűségéből, kinek deli szép leánya szép hangzású magyar fel köszöntéssel fogadott. Ez az est volt legérzékenyebb öröme Berlinben létemnek. * 1874 50
