Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Intézménytörténet - Incze Antal interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a művészi körökben még mindig folyó baloldali szervezkedés tárgyában az országgyűlés képviselőházának 355. ülésén. Budapest, 1943. december 15.
szociáldemokrácia éppúgy le akarja vonni 1918 tanulságait, mint mi, csak ellenkező előjellel. Ők a saját szempontjukból akarnak tanulni a saját hibáikból, és amikor velünk együtt azt mondják, hogy 1918 nem ismétlődik meg, itt pontosan 180 fokkal ellentétes az, amit gondolnak a mögött az azonos szöveg mögött. (Horváth Géza:3 December elseje emellett bizonyít!) Egyébként nyíltan meg is írták, hogy ők tudniillik azért nem engedik, hogy 1918 még egyszer megtörténhessék, hogy még egyszer ne lehessen az ő felfogásuk szerint az ő kezükből kicsavarni az általuk egyszer már megszerzett hatalmat, (vitéz Jaross Andor:4 Alaposabban akarják csinálni!) Ők 1918-at sokkal alaposabban akarják megcsinálni (Úgy van! Úgy van! - a szélsőbaloldalon.), és legmodernebb módszerek alkalmazásával. Meg vagyok róla győződve, hogy például a kátyúi eljárás5 nemzetközileg is elismert szakszerű feldolgozásának ők minden tanulságát felhasználnák adott pillanatban. Ne vegyék tehát tőlünk szerepléskeresésnek vagy nyilvánosságkeresésnek, ha mi nem szűnünk meg ebben a kérdésben minden egyes alkalommal figyelmeztető és óvó szavunkkal élni, legkivált addig, ameddig ebben a kérdésben nem fogjuk azt tapasztalni, hogy a kormányzat félreérthetetlenül és nevén nevezve látja 1932-1935 között a Gömbös-kormány pénzügyminisztere, felsőházi tag. Lemondása után a kormányzó az MNB elnökévé nevezte ki. 1938-ban miniszterelnök lett. Miniszterelnöksége alatt hozták az első bécsi döntést (1938. november 2.). Számos reakciós törvény fűződik nevéhez; így az 1938:XV. te., az első zsidótörvény, valamint a második zsidótörvény-javaslat benyújtása. 1939. január 6-án megindította a Magyar Élet Mozgalmat. 1939. február 16-án a konzervatív és a polgári ellenzék - zsidó származását bizonyítva - megbuktatta. Kilépett a kormánypártból, s létrehozta a Magyar Megújulás Pártját, mely a Magyar Nemzeti Szocialista Párttal lépett szövetségre. 1943 márciusától kapcsolatban állt Veesenmayerrel, az 1944. márc. 19-i megszállás után a németek egyik miniszterelnök-jelöltje volt. 1944 tavaszától a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség elnöke. 1944 tavaszán-nyarán a Sztójay-kormány közgazdasági minisztere. 1944 őszén részt vett a háborút támogató Törvényhozók Nemzeti Szövetsége munkájában. Háborús bűnökért a népbíróság halálra ítélte, és kivégezték. 3 Horváth Géza (Komárom, 1885-?): nyugalmazott ezredes, országgyűlési képviselő. Harcolt az első világháborúban, majd a székely hadosztály vezető hadbiztosa volt. Részt vett a szegedi ellenforradalomban, ezért internálták. A politikai életbe Gömbös Gyula kormánya idején, 1934-ben kapcsolódott be. A Komárom megyei Nagyigmánd községben lett a Nemzeti Egység Pártjának elnöke, később választókerületi titkára, majd választókerületi elnöke. 4 Jaross Andor (Komáromcsehi, 1896. máj. 23.-Bp., 1946. ápr. 11.): politikus, miniszter. 1925-től a csehszlovákiai Magyar Nemzeti Párt alelnöke. 1929-től tartománygyűlési képviselő. 1935-től a prágai képviselőház tagja, az Egyesült Magyar Párt elnöke. 1938. november 15-től 1940. április 1-ig a felvidéki ügyek tárcanélküli minisztere. 1940. október 1-jén Imrédyvel megalakította a szélsőjobboldali Magyar Megújulás Pártját. Sztó- jay kabinetjében 1944. március 22-től belügyminiszter, 1944. augusztus 7-én lemondott. Ezt követően jelentős szerepet játszott a szélsőjobboldali parlamenti képviselőket tömörítő Törvényhozók Nemzeti Szövetsége létrehozásában, melynek 1944. decembertől 1945. márciusig Sopronban elnöke volt. 1946-ban a Népbíróság mint háborús bűnöst halálra ítélte; kivégezték. 5 A katyni vérengzés néven közismert tömeggyilkosságot a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága 1940. március 5-én hozott döntését végrehajtva követték el a Belügyi Népbiztosság egységei a Szovjetunió területén lévő hadifogolytáborokban raboskodó lengyel tisztek és főtisztek ellen. Az áldozatok számát tizenötezer és huszonkétezer főre becsülték. A gyilkosságokat és az áldozatok elhantolását titokban végezték, de a németek 1943-ban a megszállt területeken, Katiny erdeiben felfedezték az első tömegsírokat. 261
