Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színházi törekvések az utódállamok területén - Lapok Faragó Ödön játékkönyvéből, 1923. január-1924. augusztus és 1938. január-1943
November Apolló Kabaré71 UNGVÁR72 12. Taifun - Tokerámo 13. Orpheus [az alvilágban] - Jupiter 14. Az elefánt73 - Ivor 15. Orpheus [az alvilágban] 16. Az elefánt 17. du.: Taifun; este: Lengyel zsidó — Mathis 18-án Cigány - Zsiga December EPERJESEN 2. Szabadulás (műkedvelőkkel) 8. Vígszínház: próba Szomory darabjából.74 névsorát, azonban Faragó Ödön nevét nem találjuk köztük. Valószínűleg csak tárgyalásokat folytatott az évadkezdő műsor rendezéséről vagy az abban való fellépésről. Ezt a vélekedést megerősíti a Prágai Magyar Hírlap 1923. november 16-án kelt rövid híre, mely szerint az Apolló Színpad megnyitó műsorát Faragó Ödön fogja rendezni, sőt valószínűleg rendezői szerepet vállal a kabarénál. (Sarkadi Aladár és Faragó Ödön az Apolló Színpadon. Prágai Magyar Hírlap, 1923. november 16., 5.) 72 Eredetileg három estére tervezték Faragó Ödön vendégszereplését Ungváron, Horváth Kálmán társulatánál, de oly nagy érdeklődést váltott ki a volt kassai színigazgató, hogy a vendégjátékot egész hétre meghosszabbították. „Az első vendégjáték alkalmával a közönség megható, szép jelenetnek volt tanúja. A ruszinszkói magyar társulat két művésznője, Zöldi Vilma, a kiváló drámai hősnő és Egry Berta, a népszerű komika, kik pár évvel ezelőtt még Faragó kassai társulatának a tagjai voltak, gyönyörű babérkoszorúval lepték meg egykori igazgatójukat.” (TI-: Az ungvári magyar színház. Prágai Magyar Hírlap, 1923. november 22., 5.) 73 Maurice Hennequin-Pierre Veber: Az elefánt. Vígjáték három felvonásban. Fordította: Hajó Sándor. 74 A Vígszínház 1924. január 12-én mutatta be Szomory Dezső drámáját, a Szabóky Zsigmond Rafaelt. Nehéz kideríteni, hogy Faragót december elején rendezőként vagy színészként kívánta a fővárosi teátrum foglalkoztatni. Közben Kassán a színészek az elmaradt gázsik, az átgondolatlan igazgatói intézkedések miatt olyany- nyira felháborodtak, hogy december 10-én Farkas Pál színész vezetésével küldöttséget menesztettek Kassa Város Tanácsának kulturális bizottságához, ahol előadták sérelmeiket, és a város támogatását kérték abban, hogy szerződésük bizonyos pontjait módosítani lehessen. (Kassai Napló, 1923. december 11., 5.) Mivel Kassán Földes Dezső színigazgató és társulata között egyre nagyobb feszültség mutatkozott, Faragó úgy vélhette, hogy Kassára kell utaznia, hogy a helyszínen tájékozódjon, az események menetére befolyást gyakorolhasson. Talán az is megfordult a fejében, hogy most jött el az alkalom, hogy igazgatói pozícióját visszaszerezze. Nem érdektelen felidézni a kassai társulat e lázas heteit, hiszen olyan problémákkal kellett szembenézniük, melyek nem voltak ismeretlenek a vidéki társulatok életében határon innen és túl. 1923. december 20. körül a társulat erkölcsi és anyagi helyzete annyira megrendült, hogy memorandummal fordultak a városhoz, melyben kérték Földes Dezső leváltását, és színészekből álló vezetőség kinevezését. A Földes ellen felhozott legnagyobb sérelem az volt, hogy a színészek nem kapták meg szerződés szerint nekik járó illetményüket: az évad kezdetén, a pozsonyi szezon után - mai szóhasználattal élve - hat hét fizetés nélküli szabadságra küldte a társulatot, majd a kassai idényben is csak részletekben folyósította a gázsit, sőt decemberben el is maradt a kifizetés. Földes nem tudta rendesen működtetni a színházat, „minekutána sem ► 357
