Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Rákai Orsolya: Empátia, idegenség és „szép(er)nőség” A testek narratív megalkotása a Lila akácban

úgy alkalmazható kisbetűvel, minőségjelzőként, mint nagybetűvel, a tulajdonnévből képzett birtokos jelzőként. Kicsit Krúdyéhoz hasonlít ez a helyzet: az ő életművének részletesebb vizsgálatát hasonlóképpen gátolta nagyon sokáig az a vélekedés, hogy lényegében hangulatok lefestéséről van szó, méghozzá végig igen hasonló tematikájú hangulatokéról, igen hasonló nézőpontból, igen hasonló eszközzel.

Észre kell vennünk, hogy mindkét esetben a szerzők egyik uralkodó narrációs eljárása az, amely ezt a vélekedést (impresz- szionista, szép, szubjektív, de egyhangú) eredményezi a felületes szemlélő számára. Ezen a pozíción pedig sokáig egyik szerző sem jutott túl, mivel a változatosság, a tartalmi-formai sokszínűség és „súlyosság" lényeges kritériuma az irodalomtörténeti jelentőségnek, az irodalmi „fősodor" alakításában játszott szerep kritikai elismertségének. Az irodalomtörténet-írás pedig hagyományosan nagyon erőteljesen taxonomikus tudomány: az „első ránézésre” azonosítható, így a „kispolcra” helyezett jelenségek feldolgozása, „kibányászása” Bourdieu-vel szólva kevesebb szimbolikus tőke teremtésével kecsegtet, mint a „kimeríthetetlen" nagyoké. A diszciplína e mindig látens alapszálának vizsgálata (melynek expli- kálása épp struktúraadó voltánál fogva mindig ob-szcénnek, oda nem illőnek tűnik) önmagában is nagyon érdekes önreflexiós útja lehet(ne) a kutatásnak, én azonban most ennek csak egy lehetséges aspektusát emelném ki (és szűkíteném le egyetlen regény elemzésére). Előadásom alapfeltevése az, hogy Szép Ernő Lila ákác című regényében alkalmazott (az iménti diszciplináris sajátosságok miatt általában nem sok figyelemre méltatott) narrációs eljárásának középponti kérdése az idegenség, valamint az, hogy az idegenség dramaturgiailag is a regény fő mozgatójának tekinthető, technikailag pedig jól megragadható a szereplői testek ábrázolásának, jelöltségének-jelöletlenségének megfigyelése révén.

Empátia, idegenség és „szép(er)nőség" / 51