Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Széchenyi Ágnes: Három temetetlen hét Szép Ernő: Emberszag

nóm személyiségválasztás minősített példája Szép Ernőnek a Lila akác: egy fővárosi fiatalember regényé ben tett vallomása. A narrátor, egyes szám első személyben így beszél, amikor 1918-ban (!)* 17 kinéz a Korona Kávéház ablakán a „szép úri hullámzásra”, és észreveszi, hogy ő onnan ki van tiltva: „Én zsidó vagyok? Hogyhogy zsidó vagyok? Mi az? Sárga vagyok én, vagy zöld, vagy kék vagy milyen? Éppen olyan testszín vagyok, mint a magyarok. Kinek az ideája volt, hogy én zsidó legyek? Nekem bizony eszem ágában se volt, hogy zsidó leszek majd, ha megszületek. Itt várt a világon ez a buta meglepetés, amikor kiszálltam. Nekem itt zsidónak kell lenni. Miért? [...] Egész életemben zsidó legyek! Tessék talán felosztani ezt, mint a katonaságot vagy mint egy közmunkát, mindenki szolgáljon, mondjuk, egy évet, mint zsidó, ha már okvetlenül kell valaki zsidó is legyen, azonkívül, hogy ember.”18 A kiközösítés első valóságos és érzet-beli pillanatainak egyike. Volt rögtön, egy év múlva egy másik is, a Patika bemutatójának alkalmával. Lényegében emiatt hagyta el az országot, s lett egy időre emigráns. Krúdynak írta ekkor: „Azt sem értem, miért kell nékem szegénynek és zsidónak lennem, amikor egyiket se kértem, csak danol- ni akartam, amíg élek”.19 Ezek az idézetek a besorolásról szólnak, az identitás kéretlenségéről, végső soron arról, amit Kertész Imre „sorstalanság" metaforája is kifejez.

Szép Ernő harminchárom évig lakott szállodában a tágas Margitszigeten, ahonnan a megkülönböztető jel felvarratása után beköltöztették egy Pozsonyi úti csillagos házba, majd hajtják tovább onnan vidékre. A hatvanéves, eddig szabadon élő író

s magyar-zsidó irodalom létformáiról, szerk. Török Petra, Yahalom, Budapest, 1997.

17 Az 1918-as forradalom elején a tömeges, földrajzilag nem lokalizált zsidóüldözéseket többek közt az Egyenlőség tárta fel „Ha vádolnak: védekezz!” című sorozatában, 1936-ban, érveket adva olvasóinak, ha azzal a váddal találkoznak, hogy a Károlyi forradalom „a zsidóság uralmát erősítette meg”. Idézi: Komoróczy Géza, A zsidók története magyarországon, Z. K., Kalligram, Budapest, 2012,390.

18 Szép Ernő, lila akác, Athenaeum, Budapest, 1919,57-59.

19 Purcsi Barna Gyula, Szép Ernő, Akadémiai, Budapest, 1984,113.

Három temetetlen hét / 43