Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Gintli Tibor: Az élőszó imitálása Szép Ernő regényeiben

gatónak szánt hívószavai ugyanúgy megjelennek, mint az emelkedett idealizmust mellesleg szexszel is kiegészítő prűd képmutatásé. A szakaszt szervező metafora a bál, amelynek kavargása már azelőtt is meglehetősen túlhajtottnak tűnik, hogy az utolsó tagmondat jelezné: álarcosbálról van szó. A „izgalmas" apróhirdetések, amelyek különleges (spirituális, nagyvilági, pornográf stb.) kapcsolattal kecsegtetnek, merő álarcnak mutatkoznak. Az érzelmek e rendkívüli és felnagyított megfogalmazásai hasztalanul igyekeznek eltakarni a mögöttes tartalmak szimpla voltát. A reklám nagyotmondó kliséivel nem elfedi, inkább leleplezi az anyagi érdek, az unalom és a felszínesség mögöttes tartalmait. Ebben a kontextusban a „benősülni” a maga szerény igényeivel legalábbis távol tartja magát az általános hazudozástól. Nem utal nagyszabású érzelmekre, de legalább becsületes ajánlatot tesz, nem mond többet annál, amit ígérhet.

A „szép regények”, az emelkedett irodalom nem vesz tudomást erről a szóról, amely már puszta létével is irritálja a szerelem grandiózus koncepcióit. Az újságbeli kifejezés emancipálása kétségbe vonja azoknak a nyelvi formáknak az őszinteségét, amelyek az emelkedettség, a választékosság vagy éppen a démoni erotika toposzait állítják elő. Talán nem tévedek, ha a köznapi szófordulatok, a szleng és a kortárs élőbeszédre jellemző kifejezések szövegbe áramlásának elsődleges okát ebben a megkérdőjelező szemléletben látom. Az érzelmek mesterséges fölnagyításának és „irodalmiasításának” elutasítása fejeződik ki az irodalom alattinak tekintett nyelvi formák alkalmazásában. Szintén a nyelvi „finomkodás” és a szerelem sznobosan előkelősködő, nagyzoló felfogásának egymással összefüggő jelenségeit veszi célba az Indiszkréció című regény egyik önironikus részlete, amely akár a fenti tárca folytatása is lehetne:

Az élőszó imitálása Szép Ernő regényeiben / 19