Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Tarján Tamás: „Futók, ugrók, mászók, csúszók” Szép Ernő sportversei

sálat szívesen viselő fociról, gombfociról, lóversenyről, kártyabajnokságokról könyvek tucatját író, a sporttárgy és sportnyelv poétikumában otthonos Tandori Szép Ernő „sport-szerűségére" nemigen tér ki, és a géniuszok körébe emelt médiuma gyermekies énjét önmagában sosem állítja előtérbe.) Az 1979-es A zsalu sarokvasában olvasható esszéje hősének „down" lényét domborítja ki, írásaiban jelentkező játékosi létmódját pedig mintegy a szerencsejáték síkján, abszolút pozitívumként határozza meg: „[...] soha sincsenek veszteségei"7 (tegyük hozzá: ellentétben A játékbank című szösszenetének a margitszigeti játékasztaltól megko- pasztva távozó, Dunába ugró veszteseivel). A vélekedés igazság- tartalmánál fontosabb, hogy Szép Ernő a sportot nem elsősorban a (verseny)sport oldaláról, hanem a populáris kultúra a századelő új jelenségeivel rokon tényezőjeként fogta fel: az operett(színház), a kabaré, az orfeum, a varieté irányából szemlélve. Circenses típusú népszórakoztatásként, az ügyesség, önfegyelem, hősiesség, bizonyításvágy, játékosság, humor, sőt részben a pikantéria jelenség-együtteseként, mely a népes publikumból ámulatot, örömet vált ki, s alkalmanként „csodálatos", „képtelen” voltával példaként, ideaként hat, továbbá a nemzeti és a klubszínek iránti büszke elköteleződést ugyancsak jótékonyan növeli.

E részben cirkuszi meghatározottságú beágyazás a költő köny- nyed porondversei által is igazolható lenne (nem feledve, hogy a klasszikus cirkuszművészetet antiintellektuális és valamennyi korosztályhoz szóló, „kortalan” művészeti ágként vagy mutatványos tevékenységként szokás definiálni). Ezek mindegyike szolid közéleti humorral élénkített dalszerű darab (A krokodilusok stb.), melyek akár morbidan viccelődnek a honnal, a fővárossal, a közönséggel. Az artisták - egy szomorú konkrét eset kapcsán - alcí7 Tandori Dezső, „Nem merek moccanni ezen a pádon" (Szép Ernő költészetéről) = Uő., A zsalu sarokvasa, Magvető, Budapest, 1979,34,43.

134 / Tarján Tamás