Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Pataky Adrienn: Ady-hatás Szép Ernő szonettjeiben

homlokomnak verejték-patakán / Frissítve omolnak az ő szent könnyei.” (Paul Verlaine álma)-, „Sírj egy végsőt, égő, nagy, vén szemem, // Csahold el sírva azt az ifjúságot,” (Téli alku szememmel); „S vádolva, sírva zokogott a nóta” (Rád emlékeztem...). Nem kifejezetten ebben a néhány Szép Ernő-versben, de költészetének egészében érdemes felfigyelni „a sírásnak az Ady-poétikában Szép elképzeléséhez olykor hasonló értelmi, érzelmi előkészítést sejtető, axiomatikus helyzetére. A megszólalásnak okot adó - nem is szükségképpen magánérdekű - megbízás szerepében is sűrűn feltűnik a sírás, mint a műben ábrázolt problémát nem tematizál- va, de a rávonatkozás pszichológiai közvetlenségével feldolgozó szimptóma.”48 - mint ahogy erre Tóth Ákos felhívja a figyelmet.

Azért e versek felében is szerepel Szép Ernőnél a sírás motívuma: „Múlt bánat cseng, derengő gyönyör sír, rí,” (Szonett [Te nem szoktál...]); „Két macska sír: a szerelem.” (Huszonhét múltam); „Könnyűim én fukar, nem engedem.” (Szonett [A vágyakat...]).

5. Ifjúság és múlt. Szép Ernőnél az ifjúság mint a múlt siratása, mint (vissza)vágyódás jelenik meg: „S az ifjúság már elhagyott,” (Huszonhét múltam); „Bágyadtan eltolom poharam, ifjúságom." (Szonett [A vágyakat...]); „Nem volt dicsőbb ábrándjaim közt semmi, / Mint vállrózsás szép ifjú tisztnek lenni: / Már elalúdtak suhanc vágyaim" (Szonett [Fehér pillangó...]). Adynál az ifjúság szintén a múlt része, a siratott, vágyott múlté: „E néhány dalban ifjúságom, / Minden szép álmom eltemetve // E néhány dal megőriz téged, / Ezerszer szent édes emléked, / Hervadt virágom: ifjúságom!..” (E néhány dalban...); „Csahold el sírva azt az ifjúságot," (Téli alku szememmel); „S ifjú torokkal küldi messze tájra” (Három Baudelaire-szonett, II.); „Óh, ifjú lovag, kit vártam ifjú reményben” (Fájdalmak).

48 Ilyen példákat hoz: „Testamentumot, szörnyűt, írni. / És sírni, sírni, sírni, sírni." (Sírni, sírni, síni); „Sohse kívánkoztam nagy erdőket nyírni, / Fájásokat fájón, fájlalva lebírni, / De szeretek olykor s manapságig írni / S fájdalmamat imigyen kisíni." (Hát imigyen sírok) - Tóth Ákos: Sími, sími, írni, 91.

Ady-hatás Szép Ernő szonettjeiben / 125