Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Pataky Adrienn: Ady-hatás Szép Ernő szonettjeiben

Az elvágyódás és a messzi táj a többi szonettnek is jellemzője: a Szonett [Nem bántom életem...] kezdetű versben „Hajó vagyok a távol Óceánon”, a Szonett [A vágyakat.. ] kezdetűben „A vágyakat magamtól elverem, / Már nem tűnődöm, mik lehetnek messzi tájon,", Adynál szintén messzi táj szerepel, amely bizonyos nézőpontból hívogató: „Boldog a harang, mely vénhedten is cseng / S ijfú torokkal küldi messze tájra / Hívó, szent dalát mindig bátran, frissen, / Miként őrsátor vén, hű katonája.” (Három Baudelaire szonett II.), más nézőpontból sajnálatos: „Isten arcától így visz messzebb, messzebb / Engem lihegőt, fáradtat, tépettet,” (Három Baudelaire szonett I.).

A beszéd szituáltsága ezen a ponton, amikor az alany saját magát helyezi bele a képbe, miközben azt nézi, a jól ismert József Attila-motívumhoz hasonlítható: „látom a szemem: rám nézel vele.” (Magány, 1936). Tipikus példája a táj leírásának és a kószáló figurájának Szép Ernő Magányos éjszakai csavargás című verse is (bár nem szonett), a táj összekapcsolódik ebben is a vággyal, illetve a vágyott, képzelt tájat ábrázolja, összekötve a lélekállapottal- méghozzá a nézőpontokat folyton változtatva, a szem és a látás motívumát itt is kiemelve: „Sóhajtva elfordúltam, szemem félig behúnytam / S elképzeltem pilláim gyászfátyolán keresztül”.

2. (Vágy)álom, látomás. Kosztolányi úgy gondolta, hogy Szép Ernő túlontúl ragaszkodva az álmaihoz fél a valóságtól, fél „megvizsgálni érzéseit az érzelem fényében.”38 Szép Ernő azonban- amikor még csak kialakulóban volt az álomfejtésre is alapozó pszichoanalízis és a freudi pszichoterápia - már noteszeibe jegyzi fel az álmait (kézirataiban utal az álomfejtés mozgalomszerű elterjedésére az írók és költők körében), rengeteget ír: „...hogy mindent, de mindent ezen a világon le kell írni, minden adatot, minden száji szót, minden fénylést, minden repülő árnyékot, minden nyomot és minden lehellést. Ma délelőtt tíz óra tájban tizenkét Celsius volt a hőfok. Sajnálom Celsiust, nem él, ezt az őszt nem lát38 Kosztolányi Dezső, Szép Ernő négy könyve, Nyugat 1922/21., 1303-1304.

120 / Pataky Adrienn