Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Gintli Tibor: Az élőszó imitálása Szép Ernő regényeiben
Één voltam, cicám, te buta cicuska, ééén, éééén! Én magam meséltelek el egy barátnémnak, Moslék Mancinak, akivel a Zserbóban szoktam csücsülni; az a legnagyobb pletykafészek Pesten. Azt akartam, hogy mindenki tudja, mert én büszke vagyok az én édes kis poétámra! Bemutatlak majd Mancinak, remek pofa, te is imádni fogod, meglátod.6 Az élőbeszédet imitáló nyelvhasználat terén Szép Ernő prózája a legfontosabb ösztönzést mégsem az anekdotikus elbeszélő hagyománytól, hanem a publicisztikai műfajoktól kapta. A szerző szóhasználatát követve a glossza, a kroki, a karcolat stb. műfaját az egyszerűség kedvérét a (humoros hangvételű) tárca összefoglaló kifejezéssel illetem. Közismert, hogy Szép Ernő átütő sikerű tárcagyűjteményét az Irkafirkát hat évvel a Lila ákác kiadása előtt publikálta, melyet az első regény megjelenéséig további három önálló tárcakötet követett. A Lila ákác írása idején Szép Ernő tehát már nagy gyakorlattal rendelkezett a tárcaírás terén, nem csoda, ha elbeszélői hangján erőteljesen érződik az általa művelt publi6 Uo., 320. A Natália című regény szövegében is több anekdotikus történetet találunk. Többek között anekdotát olvashatunk Elemérről, aki rendszeresen a feje tetején, a kalapja alá rejtve csempészett ki egy-egy szelet kenyeret az étkezdéből, hogy az utcán nagy élvezettel emeljen kalapot az elképedő ismeretlenek előtt, lásd Szép Ernő, Natália, Nórán, Budapest, 2008,49. Hasonlóan Elemér a főhőse annak az anekdotának is, amely azt beszéli el, miként próbált pénzt koldulni egy kövér koldustól. Uo., 53. Egy újabb anekdotikus történetet az az ál-festőművész ad elő, aki úgy tesz szert hölgyismerősökre, hogy megkéri őket, hadd fesse meg a portréjukat. Mikor azután a lakásán kiderül, hogy egyáltalán nem tud festeni, ezt a mellékes körülményt a hölgyek általában már nem szokták sérelmezni. Uo., 148. Egy másik epizód arról a színésznőről szól, aki az érintett férfi tudta nélkül férjezettként tünteti fel magát a címlapon, holott nem is házasodtak össze. A „férj" a színlapot olvasva véletlenül értesül családi állapota megváltozásáról. Az Ádámcsutkában szereplő anekdota a fogait elhullató idősödő angoltanámő esetét beszéli el, aki metszőfogai híján már nem képes kiejteni a th hangot, s ennek következtében elveszíti tanítványait. A szereplői elbeszélő azzal segít rajta, hogy a lapban, amelynek munkatársa, felhívást intéz a magyar fogorvosokhoz, melynek szövegében a műfogsor ingyenes elkészítését egyfajta kulturális misszióként állítja be. A villogó fehér fogak birtokában azonban a koros angol miss már azt követeli tőle, hogy gondoskodjon tanítványokról is. A siker elmaradtával pedig bepanaszolja a szerkesztőségben, mondván sokfelé járt Európában, de ilyen mértékű hálátlanságot még nem tapasztalt, lásd Szép Ernő, Lila ákác. Ádámcsutka, Szépirodalmi, Budapest, 1967,397- 398. Az élőszó imitálása Szép Ernő regényeiben / 11
