Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Pataky Adrienn: Ady-hatás Szép Ernő szonettjeiben

laire-Ady-Szép Ernő stíluselegyből összeáll egy egyedi költészet. Az Ady-hatás „leleplezése” kézenfekvő, például a szonettjeikben fellelhető közös motívumok által: távoli, messzi táj (1); vágyá­lom), látomás (2); szív (3); sírás (4); ifjúság és múlt (5), hang és zene (6). Ezek a motívumok szimbólumok, amelyeknek megvan az az előnyük például az allegóriával szemben, hogy nem szükséges hozzájuk háttértudás, ezek felismeréséhez és megértéséhez alap­vetően nincs szükség mitológiai, vallási vagy kulturális ismere­tekre. A szimbólumok olyan univerzális képek, amelyek a jel-jelölt tengely mentén képződnek meg, azaz egy jelkép egy jelentéshor­dozót, valamiféle konkrét gondolati tartalmat, kifejezendő dolgot jelöl - ha a szoros szövegelemzésen kívül ki tudunk mutatni szö­vegszintű egyezéseket, konkrét hatásokat is, közelebbről feltárha­tó egy-egy szimbólum mibenléte is a Szép Ernő-költészetben. 1. Távoli, messzi táj. Szép Ernő első szonettje, A harangozó aNézni című verssel jelent meg a Nyugatban, ez utóbbi igen különös lá­tásmódot mutat be: „Két titkos sötét pont nézi szememben / Az életet, amely körülront engem." - ezzel a felütéssel kezdődik, majd így zárul: „Szép néma csók lesz. Eljön egyszer, holnap: / Pil­láim örökre egymásra forrnak. / Ha idebenn majd minden elaludt. / Nagy csönd lesz: leeresztem a zsalut.” - a látás, a szem mozgá­sának, működésmódjának finom leírása ez. A versbeli magányos lírai én kívülállóként, sőt kitaszítottként járja a várost, egyfajta fláneurként - Benjamin fő mintája a fláneur fogalmának rögzíté­sekor Baudelaire volt, a látszólag céltalanul sétáló, kószáló, megfi­gyelő pozícióban lévő emberre vonatkozóan. Mint erre Purcsi Barna Gyula rámutat: „Mintha Kozma Lajos illusztrációját látnánk Ady Halálvirág: a Csók című verséhez.”34 Nem csak az illusztráció, a vers maga is rokon Ady költeményével, ahogy A harangozó című szonett is, amely antagonisztikus képé­vel egy kitaszított embert mutat be, akinek „Fáj a szíve, s gyűlöli 34 Purcsi Barna Gyula, Szép Ernő, Akadémiai, Budapest, 1984,33. 118 / Pataky Adrienn

Next

/
Oldalképek
Tartalom