Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Gintli Tibor: Az élőszó imitálása Szép Ernő regényeiben

E számottevő különbségek ellenére az anekdotikus narráció hagyománya Szép Ernő prózájának számottevő ösztönzést adott, igaz, hatása talán nem a legjelentősebb regényein érződik leginkább. A Hetedikbe jártam olvasót megszólító humoros fordulatai például meglehetősen közel állnak az anekdotikus elbeszélésmód 19. századi konvencióihoz,4 s a regény egyik epizódja, mely lovag Vontcsövy Ábránd alakjához kapcsolódik, klasszikus anekdota.5 Hasonlóan anekdotikus jelleget mutat Az indiszkréció zárlata, amely arra a csattanóra épül, hogy a kapcsolatuk kitudódásáról pánikszerű állapotban beszámoló szereplői elbeszélő sopánkodó kérdéseire - „Ki lehetett az, aki megismert, aki kihallgatott, aki rájött és elárult bennünket? Ki lehetett, istenem!” - férjezett úrinő szeretője nevetve válaszol:

4 Néhány példa: „Ha lesz türelmök idefigyelni kérem, hát elmondok egy borzasztó nagy botrányt. Mink csináltuk azt Szentmártonban, mikor hetedikbe jártunk. Nő van a dologban. Szoknya, uraim! Megmondhatom, kérem, hogy akkor abban a heccben Szentmártonban én vittem a főszerepet.", lásd Szép Ernő, Hetedikbe jártam. Indiszkréció, Nórán Libro, Budapest, 2010,6. Hasonló szöveghelyek még: Uo., 89,161. Az olvasó megszólítása gyakran fonódik össze az anekdotikus modorban előadott metanarratív kommentárral: „Itt pedig, nagyságos olvasóm, az jutott eszembe, hogy még eddig ebben az én úgynevezett elbeszélésemben szünetet nem adtam. Ha Altóthy tanár úr, aki a mi irodalomtanárunk és önképzőkörünk vezetője volt, ha Altóthy tanár úr itt a hátam mögött állana, s nézné, mit firkálok én itt össze a papíroson, biztos már egypárszor megkopogtatta vón a vállamat, s figyelmeztetett volna jellemes purzicsán ízű férfihangján, hogy nem jó lesz ez így barátom, hiszen ez a mű még csak kaputokra sincsen osztva, hát hogy gondol maga, barátom, így az olvasó elé állani?

5 tartok, vagyis drukkolok tőle, hogy ez lenne Altóthy tanár úrnak a legeslegkisebb kifogása, mert lógó szemöldökei alól, ha szembe mernék fordulni vele, igen szigorított kék nézéssel kérdőre vonna, hogy hát alapjában véve miféle műfaj ez, amit én itten összeeszkábálni merészelek? Hol itt a bevezetés, tárgyalás és befejezés? Hová lett a szerkezet? Hol marad minden, amit a stilisztika s az esztétika törvényei megkövetelnek a szépprózától? Talán a helyesírásomért is kikapnék Altóthy tanár úrtól! Szavamra, félek Altóthy tanár úrtól. Mert Altóthy tanár úr még ma sem vesztette el előttem tekintélyét." Uo., 96-97. További hasonló példák a regényből: Uo., 110,116,231.

5 Uo., 60-74. A hetedikes fiúk testületileg kivonulnak a búr háború szabadsághőseként ünnepelt, beszédes nevű Vontcsövy Ábránd elé a pályaudvarra. A lovag a hangzatos ünnepi beszédre raccsoló szónoklattal válaszol, melyben a függetlenségi retorika összes lapos közhelyét felvonultatja. (Ez a cselekménymozzanat alkalmas arra, hogy az olvasó emlékezetébe idézze Kossuth Ferenc hazaérkezésének körülményeit, amikor is Kossuth fia a magyart enyhén törve, idegenes kiejtéssel előadott szónoklattal köszöntötte az összegyűlt hazafiakat.) Az ünneplő iíjak lelkesedése azonban néhány nap elteltével hirtelen lelohad, amikor kiderül, hogy a lovag valójában az Aufrecht és Goldschmied cég vigéce, aki fegyverkatalógussal a hóna alatt igyekszik megrendelőket felhajtani megbízói számára.

10 / Gintli Tibor