Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Gintu Tibor: A Harmonia ccelestis az anekdotikus elbeszélői hagyomány kontextusában
rózsásra puszilták. Ez semmi, az egyik nyafogás, a másik hőzöngés, és mind a kettő giccs.21 A részlet Esterházy beszédmódjára jellemző módon kerüli az egyértelmű kijelentéseket, az idézet egyes részletei kölcsönösen megkérdőjelezik egymás kizárólagos érvényességét, a játékos irónia rávetül minden szövegmozzanatra. Az idézett szakasz, a 216. számozott mondat, két világszemléletet helyez egymás mellé: a nagyszombati tanítóét és azét az alakét, akit az elbeszélő édesapámként említ. A nagyszombati tanító nézőpontját nevezzük tragikusnak, az édesapa attitűdjének leírására a derűs életszemlélet kifejezést javaslom. A két viszonyulás látszólag megegyezik abban, hogy a szöveg mindkettőt egyformán töredékes féligazságként állítja be. Sem a nagyszombati tanító, sem az apa szemléletmódja nem teszi a világot teljessé és valódivá. Ugyanakkora szövegbeli édesapa és a nagyszombati tanító pozíciójában mégis jelentős aszimmetria mutatkozik: az apa a tanító életszemléletének megjelenését a teljessé kerekedő világ eseményeként értelmezi, míg annak semmi nyomát nem látjuk, hogy a nagyszombati tanító hozzá hasonló módon örvendezne tanítványa világfelfogásának jelenléte fölött. Az édesapa szemlélete nem negligálja a másik közelítésmódot, hanem azt saját szemléletmódjának háttereként, kontextusaként fogadja be, míg a másik oldalon nyoma sincs ennek a dialogikus reflexiónak: egyszólamú, keserves monológot hallunk. Az édesapa derűs életszemlélete a világ siralmas állapotának ismeretében nyilatkozik meg, míg a tanítóé nem látszik tudomást venni a lét derűs aspektusáról. Az elbeszélői nézőpont közelebb áll az édesapának tulajdonított perspektívához, amennyiben rálát mindkét pozícióra, s érvényességük feltételét egymást kiegészítő voltukban jelöli meg. A narrátor nem foglal egyértelműen állást abban a tekintetben, hogy a két nézőpont együttesen kiadja-e a világot, egymagában azonban mindkettőt egyformán érvénytelennek nyilvánítja. A tragikus és a derűs életszemlélet 21 Uo., 215. A Harmonia ccelestis az anekdotikus elbeszélői hagyomány kontextusában / 229
