Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Felszeghi Sára: „Álommá zsongul a tücsökzene"

ez a sok sajgó dagadás, ez a sok áradt rém, ezek a villámló térdek s bokák, ezek a mennydörgő kezek,

ezek hasogatják agyam és csak kínjaim tudata emlékeztet még néha rá, hogy ember voltam valaha.

Az orvostudományi leírás tárgyszerűségéhez mérhető, de képi megjelenítő erejét költői eszközökkel drámaivá fokozó annak a gúzsba kötő fájdalomnak a leírása, melyet Szabó Lőrinc a Sokízületi betegség című versében láttat az olvasóval.

A kor politikai elvárásai nem engedik, hogy ilyen „pesszimista-komor" verset publikáljon valamelyik irodalmi folyóirat. „Az említett egyetlen darabot is, amely utóbb Sokízületi gyulladás címen vált közismertté, elfektetik a szenvedésre utaló, komoly témája miatt a szerkesztőségben, mint erről még utóbbi, augusztus 10-én, már Igáiról a feleségének írt panaszkodó megjegyzése is szól: »A Csillagféle Ungvári szerkesztő hogy lapul a Polyarthritis című vers közlésével! Komikus ez a 'pesszimista' babona!«."23

Bentfekvése alatt, a fizikális vizsgálatkor hátában diónyi athero- mát találnak. Ez egy zsírcsomó, és azért fontos a dokumentációban ennek leírása, mert eloszlatja azt a családban keringő hiedelmet, hogy ennek műtété okozta volna a később kialakult tüdődaganatot. Ennek eltávolítására 1957. március 26-án került sor, az ORFI Sebészeti Osztályán. A költő erre így emlékszik vissza: „Tavaszi kórházi kezelésem során dr. Verebély Tibor tanár jelentéktelen operációt

23 Kabdebó Lóránt, Az összegezés ideje, 480.

.Álommá zsongul a tücsökzene" /413