Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

NYUGAT 1908-1919 - Kappanyos András: A Nyugat és az avantgárd

megjelent a Nyugatban, s noha ezek többsége nem kifejezetten lelkes, azért rosszindulatúnak szinte sohasem mondhatók.

Ennek az olykor feszült, olykor viharos, de alapvetően mégiscsak szövetsé- gesi viszonynak a gesztusai tehát különböző színben tűnhettek fel a két oldal előtt, ami nem könnyíti meg ezeknek az eseményeknek a történészi interpretációját. A következőkben erre mutatunk be néhány példát.

György Mátyás és a „túlfolyó-elv"

Érdemes szemügyre venni a két szerzői kört. A közös halmaz meglepően csekély. Kassákon kívül alig akad olyan ember, aki párhuzamosan publikált volna a Nyugatban és a Mában: 1920 előtt Rozványi Vilmos az egyetlen jelentős példa. Déry Tibor neve már ismert volt a Nyugatban, amikor 1922-ben az avantgárd körében is megjelent (a 2x2-ben, bár nem a Kassák szerkesztette részben): ő rövid ideig írt mindkét lapnak, de 1925 és 1928 között, legintenzívebb avantgárd időszakában, (A Dokumentum és Az óriáscsecsemő idején) mellőzte a Nyugatot. A többiekre még inkább jellemző, hogy a Ma és a Nyugat elkülönülő korszakokat jelöl ki írói pályájukon. Németh Andor például 1926-ban, Illyés 1927-ben jelentkezett először a Nyugatban, a Ma korszakának lezárulta után. Nádass Józsefnek előbb jelent meg néhány verse a Nyugatban, s ezután csatlakozott (véglegesen) az avantgárdhoz. (Megjegyzendő, hogy a Ma vezető képzőművészeire, például Bortnyikra és Uitzra ugyanakkor komoly figyelmet fordított a Nyugat is.) A Nyugatba be sem került munkatársak között egyrészt azok alkotnak jellegzetes csoportot, akiknek esélye sem lett volna erre (sőt a Ma működése nélkül talán a nyilvános megjelenésre sem): Kudlák Lajos, Szélpál Árpád, Kristóf Károly stb.; másrészt azok, akiket Kassáktól való elszakadásuk után ambícióik más irányba vontak: Komját Aladár, Barta Sándor, Révai József stb. És volt olyan is, akinek a Nyugattól vezetett az útja a Mához.

A Kassákkal egyidős György Mátyás jóval előbb, már 1910-11-ben megjelent a Nyugatban, első kötetét is a Nyugat hozta ki, Tóth Árpád írt róla recenziót.2 Közvetlenül A Tett megindulása után azonban Osvát így szólította meg Kassákot: „Uram, jár hozzám egy fiatal író, nagyon képzett, tehetséges embernek tartom, fölhívnám rá a figyelmét. György Mátyásnak hívják, egy-két dolgát közöltem a Nyugatban’.’3 Kassák nyilván örült az erősítésnek: végre társai közt tudhatott egy érett, publikált szerzőt, aki ráadásul nem őt utánozza, hanem saját hangja van. György Mátyás ezt követően mintegy három éven át Kassák főmunkatársa és állandó szerzője maradt, de a Nyugatban nem jelent meg többé. Ami tehát Kassák szempontjából nagyvonalú, baráti gesztusnak látszhatott, az

2 Tóth Árpád, György Mátyás verseskötete: Ligeia, Nyugat, 1914, 1, 650-651.

3 Kassák Lajos, Egy ember élete: 1, Budapest, Magvető, 1983, 270.

201