Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)

Dr. Bauer Ervin Emlékei - Bauer Ervin naplója Kaffka Margitnak (1915)

232 I DR. BAUER ERVIN EMLÉKEI

végét (nem volt igaz, visszhang lehetett), mi mindenesetre ijedten szaladtunk még egy jó nagyot a váléban fel, elhallgatott az ágyúszó, minden megnyugodott, én egy fatörzsre leültem, csendesen esett a hó, a főorvos ottfelejtette a muffját (sok tisztnek, sőt bakának van muffja, egy madzaggal a nyaka köré akasztva), ahol először ültünk, elment érte, és én egyedül maradtam ülve kb. egy fél óráig, Margitom, egy szűk kis patakocska medrében, lassú havazásban, kívül a házakon, Galíciában, a hóban ültem egyedül, a hóba írtam megint, hogy MARGIT - azután elővettem a képeidet mind-mind, és sorra néztem őket, azután tovább ültem és nem láttam, csak egy emelkedő kis földdarabot, havasat, néhány kis fával rajta, elég sűrű hópelyheket, egy kis sok helyen hótól teljesen fedett, néhol felolvadt kis patakocska vizét és annak folyását lehetett hallani, és én ültem és néztelek, vágytalak, imádtalak és magasztosnak éreztem magam és közösségünket, és fájt és emelt és egyedül voltam, teljesen egyedül havas, háborús Galíciában, egyedül és szégyentelenül veled, és megcsókoltam komoly, szembenéző nagy fényképedet,315 azután profilképedet — azután jött a főorvos és leült a muffjára, és én lefeküdtem azon a helyen, melyet szent helynek tartok, ahol ültem, és nem akarva beszélni és fáradt lévén, lefeküdtem, és mint ki meggyónt és megáldozott minden bűnéért, elaludtam ott a havon, csendes havazásban, és nem éreztem, hogy háborúban vagyok... Margitom, itt is mindig boldogítóm! Szentségem! Bálványom! Ugye, én is, te is boldogok vagyunk és boldogak leszünk! Most hallgasd tovább, úgy szeretek neked mesélni! Azután álltam egy kicsit és tapoga- tództam a lábaimmal, mert egy kissé átfáztam, azután kijött a derék Szegi sanitáts[ge]freiter316 ordonánc, és hozott egy cédulát egy könnyű sebesültről aláírni: Schüsswunde am linken Mittelfinger, streifschüss - selbst- verletzunk verdächtig317 - egy baka megint magára lőtt - háború van. „Micsoda maga civilben, Szegi?" (Kérdeztem én.) „Földmíves vagyok.", „Hová való?", „Szentesi vagyok, van az apámnak ott egy kis birtoka, és abban dolgozom." - „Na jó, bejövünk majd mi is nemsokára, nem lőnek a faluba?" „Nem, nem is lőttek, egész bátran be lehet jönni." - Azután lassan mi is elindultunk a főorvossal a faluba. Bemenet benéztünk a sakkozó doktorokhoz, azok sakkoztak; és lejött egy huszárhadnagy is oda - azt a hírt híresztelik egész komolyan, hogy már tárgyalják, hogy a mi hadosztályunk le fog menni Dél-Tirolba, a hír nem alaptalan, de hogy meglesz-e, még kérdés. Margitom! Veszély nélkül tudni engem most! Margitom! Ezzel van most eltelve a h[ilfs]pl[atz] személyzet is. Ti. - így

315 Székely Aladár felvétele (PIM Művészeti Tár, F. 11390)

316 szanitéc őrvezető

317 „lőtt sebek a bal középső ujjon, horzsoló lövés, az önmagának okozott sérülés gyanúja merül fel" (német)