Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Kiadványok
269 egy híres könyvre, de észrevettem, hogy nemigen érdekli. [...] A korabeli fel- feltnedező írókat megismerte egy-egy kisebb novellából, rajzból [...] de nagyobb terjedelmű munkáikat nem olvasta. Honnan is vett volna időt ahhoz, hogy olvasson?” (15.) A nagy tapasztalaid, jó emberismerő kiadó szavait most a katalógus igazolhatja: a 873. tétel Lev Nyikolajevics Tolsztoj Kreutzer-szonátája német fordításban. Más Tolsztoj-művet, regényt azonban nem találunk. A két megállapítás együtt és egyszerre igaz; pontosan megszabja, mit kereshetünk és mit nem Jókai Mór könyvtárában. Aki a művelt nagypolgár olvasmányait, azaz a kortárs magyar és világirodalom sorozatait nyomozza benne, bizony csalódni fog. Kisfaludy Károly, Kölcsey Ferenc, Madách Imre vagy Kemény Zsigmond művei után hiába böngésznénk. Vörösmarty Mihály is csak Shakespeare-fordítóként, Csiky Gergely pedig Shakespeare-kommentátorként van jelen (816-818. tétel). Nem szerezte be a 19. századvég nagy pozitivista összkiadásait a hazai klasszicizmus és romantika költőiből, íróiból. A két kivétel - Eötvös József (132-141. tétel) és Mikszáth Kálmán (684-696. tétel) - azért elgondolkodtató, mert az ő kiadójuk is a Révai Testvérek Irodalmi Intézet volt, ezért további vizsgálódásnak kell majd eldöntenie, saját beszerzésről vagy kiadói ajándékról van-e szó. Czóbel Minka és Erdős Renée verseit (99. és 147. tétel) birtokolta - ugyanakkor a Bajza utcai szalon gyakori íróvendégei, Gárdonyi Géza vagy Herczeg Ferenc sem szerepelnek kötettel, holott rövidebb munkáikról Jókai véleményt nyilvánított. Hasonló a helyzet a kortárs világirodalommal, holott diákkora óta olvasott németül, franciául, angolul és olaszul az akkoriban természetes latin mellett. Flaubert, Maupassant, Daudet, másfelől Turgenyev, Dosztojevszkij munkáit hiába nyomoznánk. Róluk a sajtóból tájékozódott: saját lapjai és más újságok híreiből, ismertetéseiből, tárcanovelláiból. Mindez visszamenőleges hatállyal is igaz: talán sokakat meglep, hogy azokat a váltig emlegetett francia szerzőket (írókat, történészeket) sem szerezte be utólag könyvtárába, akikért a márciusi ifjúság tagjaként maga is lelkesedett 1848 előtt. Jókai szerette - a szónak mindenféle értelmében - a szép könyveket, a bibliotéka valóban megfelel a bibliofil gyűjteményről alkotott elképzeléseinknek. Sikeres íróként, a kiegyezés után azt is megengedhette magának, hogy a legjobb könyvkötő műhelyekkel dolgoztasson, és az eredetileg papírfedelű kiadásokat az 1870-es években Méhner Vilmossal, az 1880-as évek végétől Gottermayer Nándorral köttesse újra (22-23.). Keretdíszek, aranyozott feliratok, növényornamentikájú és pávatollas előzéklapok, különféle élmetszések varázsolták e köteteket iparművészeti alkotássá. Fontos volt számára az adott KERÉNYI FERENC I „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk". A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa
