Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Kiadványok
267 Laborfalvi Róza írt alá (110.). Hogy kezükön mivé lett a kert, azt Morelli Gusztáv 1893-as rajza (159.) vagy az Új Idők számára 1898. október 2-án készült fotók bizonyíthatják, amelyeken az agg író szüreten, illetve szeretett-gondozott rózsái között látható (198-200.). De részesei lehetünk akár a hajdan elébe táruló panorámának is, a Pest a Svábhegyről vihar után c. olajfestményről, amelynek hátlapján halványuló fekete tusírással még elolvasható: „Jókai Mór festette 1882.” (141.) Ami pedig az anyagiakat illeti, az utolsó ilyen bizonylat a kötetben a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt. 1901. november 3-i igazolása igazgatósági jutalék felvételéről (111.) - az író nevéért ekkor már bármely cég szívesen áldozott, csak hogy igazgatótanácsában tudhassa. Jókai egyik legismertebb ábrázolása Ferraris Artúr olajfestménye, A történelmi tarokkparti, amelynek dátuma, az 1893 azonnal elárulja, hogy eredetileg az írói jubileumra szánták (161.). Pontosabban: szánták volna, mert nem készült el idejében. Némi lapozgatás árán most végigkísérhetjük az alkotás fázisait. Fennmaradt ugyanis Erdélyi Mór fényképész műtermi fotója, amelyen a festő beállította a képet, de még csupán a kártyakompánia szokott tagjaival: Gajári Ödönnel, Sváb Károllyal, Nedeczky Istvánnal, Beöthy Algernonnal, Tisza Kálmánnal és a középpontban persze az ünnepelttel (195.). A fénykép alapján - hogy a neves szereplőket ne terheljék ismételt modellt üléssel - készült az első olajképvázlat, amelyre már neves kibicek is felkerültek, mint Podmaniczky Frigyes, Csernátony Lajos vagy Pulszky Károly - ám még nem volt rajta Mikszáth Kálmán (160.). A sokszor reprodukált, végleges változaton azonban már a „nagy palóc”, Jókai majdani életrajzírója is szerepelt (161.). Hogy Jókai életében ez a társaság - a napi másfél órai, általában délután öt és fél hét közé eső együttléttel - mit jelentett, arra a levelezés egyik tétele szolgálhat bizonyítékul. 1897. február 13-án kedvelt unokavejét, Hegedűs Sándort invitálta (21.): „Kérlek, jöjj el hozzám 18án csütörtökön vacsorára 72 éves születésnapomra, este nyolcz órakor. Tisza Kálmán is eljön a tarokk kompániával; de Te csak 8 órára jöjj, a ki nem tudsz tarokkozni...” (A levél O' hasonmása is olvasható: 91.) ? Köztudomású, hogy Jókai Mór igényelte az erős személyiségű nőket maga körül, akik tehetsége kibontásában a hátország megszervezésével segítették. Az édesanya, Jókay Józsefné Pulay Mária helyét 1848-ban az írónál nyolc évvel idősebb Laborfalvi Róza, a Nemzeti Színház tragikája vette át. A Jókaynénak írt 32+11 levél (1842 és 1849, illetve 1851 és 1856 évkörben) jól mutatja a törést, és kijelöli az időszakaszt is, amíg az édesanya megbékélt fia választásával. Pulay Mária halálának évében, 1856-ban készült Jókai Mór első végrenKERÉNYI FERENC I „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk". A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének
