Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 4. Politikai állásfoglalás a titkár helyzetében
550 4. politikai Állásfoglalás a titkár helyzetében ban a mérsékelt ellenzék kerekedett felül, s ők elfogadják a döntést. Az év során „az ellenzék visszaszorulását a kormányzat arra használta fel, hogy megtartassa a régóta esedékes tisztújítást. Az 1839. november 14-én megtartott restauráció azonban már botrányba fulladt: Siskovics József adminisztrátor az ellenzék tiltakozása ellenére sem jelölte annak egyik jelöltjét sem, majd önkényesen Szentiványi Károlyt nyilvánította megválasztott első alispánnak. A rákövetkező tumultuózus jelenetek során Siskovicsot elverték, a gyűlés félbeszakadt.”482 Károlyit végül csongrádi adminisztrátorrá nevezik ki. Ez a döntés része annak a kormányzati törekvésnek, hogy a közelgő országgyűlés előtt fontos embereket állítson maga mellé. 1839 tavaszán Bars, Trencsén, Árva, Torontál, Csongrád és még négy-öt megye kap új főispáni helytartót.483 A fordulat mindenki számára váratlan. Előző nap még Károlyi vezeti Pest vármegye közgyűlési jegyzőkönyvét - „remekül”, ahogy Széchenyi naplójában olvashatjuk -,484 a vitában - többek között Kubinyi Miklós, Szentkirályi Móric, Jósika Miklós, Nyáry Pál, Ráday Gedeon és Széchenyi javaslatára - kemény hangú felirat születik Wesselényi és Kossuth elítéltetéséről és a per jogtalanságáról.485 Az adminisztrátori tisztség elfogadásának híre gyorsan terjed. Széchenyi az akadémia ülésén értesül róla Toldytól, aki Bártfaytól hallotta. Naplójában Széchenyi ironikusan kommentálja Károlyi György, a „többkulacsos politikus’*486 következő mondatát: „»Ha mindenáron akartok, belenyugszom, hanem az alapelveimet megtartom.« Hahaha. —,,487 Ebben a változó időszakban viszonyuk meglehetősen feszült, noha éppen a Széchenyivel való kapcsolata a kormányzati bizalom alapja. Bártfay ekkor tehát nyilvánosan is közösséget vállalt Károlyi döntésével, az Akadémia ülésén talán mentegetni, indokolni is igyekezett, és megpróbálta elhárítani a Károlyit ért vádakat. A továbbiakban is igyekszik tárgyilagos maradni, és csak a soron következő gyakorlati lépésekre koncentrál.488 Bártfayt természetesen nem lepte meg a kinevezés, hiszen tudomása volt a kormányzat tapogatózó próbálkozásairól. Mailáth Antal 1838 decembere óta tárgyalt már Károlyival, aki maga kérvényezte az adminisztrátori tisztséget, utalva arra, hogy Csongrádban és Szatmárban sokat segíthet majd a kormánynak. (József nádor Csongrádot reménytelenül ellenzékinek tartotta, elsősorban Klauzál Gábor megyei követ miatt, aki tényleg Deák fontos támogatója lesz majd az országgyűlésen.) A naplóban Bártfay egyetértő tolmácsolásában olvashatjuk Károlyi védekező álláspontját: azaz, hogy bár korábban talán nem lelkesedett volna a hivatalviselésért, de most mégis kénytelen megtenni. Bártfay felidézi, hogy a gróf nem kíván hagyományos adminisztrátor lenni, csupán a józan ész, a közjóiét és a boldogság érdekében vállalja azt a szerepet - hogy mint megyei birtokos -, nyugalmat teremtsen és értelmes kompromisszumokat kössön: „...Tabódy jött, ’s föl- olvasá a’ beszédet - de a’ melly Ő N[agysá]gának nem tetszett: világosan kimondá, mi482 Pajkossy, Kossuth..., I. m., 635. - Bártfay Zemplénnel és Sátoraljaújhellyel kapcsolatos bejegyzései - bár korábbi kapcsolatrendszere errefelé elég szoros volt - ritkán közéleti témájúak. A politikai történésekre nem reagál. Jellemző példa a börtönből szabaduló Kossuth tiszteletére adott díszebéd és az ott elhangzó beszéd, amit másolatokban körözött az ellenzék. Sokak mellett Wesselényi is megkapta 1840 júniusában. 483 A kinevezésről: 1839. február 25. 484 Oltványi, Gr. Széchenyi..., I. m., 258. 485 1 839. március 20. 486 Uo., 814. 487 Uo., 261. 488 1 839. március 25.
