Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 8. kötet, 1-25. sz. (1845)
11. szám
— 166 — rosthártya (Faserhaut) képződése a vérben a vértekecsek lesüllyedési idejének különbözésétől s a rostonya inegalvásától ered, hanem hogy ez igen különbözőképen történik, és mind e mellett azon előítélet uralkodik mintha a rosthártya a gyuladás fokozatát tanusiíná s szabály gyanánt szolgálna a gyógymódra nézve. Hátin a I/Fseulape czimű folyóit at 1840-diki aug. 2-kán költ számában előadja azon eseteket, mellyekben ezen balfogás a betegeket sirba dönté. Szintúgy előjöhet a rostonya súlyának növekedése a líright-fele betegségben , s még is ezt csak közönségesen a gyuladásról tartják. A bőrnek fölszivatási képességet tulajdonítanak sértetlen kiilhám (epidermis) mellett s a gyöngélkedő betegeket állati fürdőkben fnrösz'etik, a/.on jó reménységben, hogy a hiányzó tápszereket kipótolandják , s mind a mellett lehet tömény kéksavat, szarait égeleket (alcaloidea) dühmérget a tenyérről elgo/.oltetni mérgezés nélkül; fürdőben a test súlya kisebbedik. A Denis és Decatm munkálataitól fogva, figyelmessé lettek a vér faj súlyának különböző batárira s azt találtak , hogy az a Savó s/ilárd és folyékony részeinek aránylagos mennyiségétől s a vér egyéb létreszeitol fiigg. I gyde kór\egytanilag kivan kutatva, hogy minden kórjelenségek a vértekecsek , szabad sók , rostonya , fehérny re és viz folytonos szaporodásával vagy keveshiilésével egyen lépést tartanak ; miből látni való t hogy niilly szükséges, kivált olly psetekben , mellyekben a vér alkatrészeinek mennyiségéről kell föl\ilágosodást szerezni, kikutatni a vér faj súlyát. Minélfogva elidegenitőnek látszik , hogy a gyógygyakorlatban. kivált hol az érvágásokra van szükség, nem fordítanak nagyobb figyelmet a faj súlyra s az olly könnyen végrehajtható kísérletet mindenkor meg nem teszik, holott gvakran a beteg üdve attól függ. Ez, pedig annyival szembeszökőbb, minthogy Nasse a kitiinőleg jeles fürkésző már töt»b évek előtt következőleg nyilatkozott : F.n több mint 400 esetben megmértem embereknél a vért, s azon meggyőződésre jutottam , hogy a vér faj súlyának vizsgálata betegségekben annyira fontos, miként azt minden gyakorló orvosnak meg kellene tenni. Ha az orios, kivált a rnínt mai nap szokták tenni, az érvágás által kibocsátott vért egyszer megtekinti , vagy talán még a vérlepény szilárdságát is egy kalánnal megvizsgálja, abból kevés baszna van , sőt sokszor csak
