Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)

Hoppál Mihály—Törő László: Népi gyógyítás Magyarországon (magyar és angol nyelven)

46 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 7—8. (1975) Hasonlóképpen igen elterjedt gyógyszer volt a csikólép, melyet ijedtség ellen használtak. (Térképre vetítettük adataink előfordulását, s ehhez a Magyar Néphit Topográfiai kérdőíveit használtuk fel. [A Néprajzi Múzeum és a vásárosnaményi múzeum gyűjteményében találtunk „csikólép"-et, melyet az újszülött kiscsikó orrából kapartak ki.]) A rák-szem, vagy rák-örvény a nép hite szerint minden szembe esett apróbb szemetet, piszkot kihúz (hiszen a rák hátrafelé megy!). Valójában valamiféle kagyló kövesült maradványa. Ismerik és használják a Felföldön,

3

3 Orosházán,

3

4 a Tiszántúlon.

3

5 A korábbi könyvekből ismerte Pápai Páriz Ferenc,

3

6 K. Mátyus István,

3

7 valamint a Házi Különös Orvosságok szerzője,

3

8 végül Háiszler Gyula orvosi könyvében a „gyuladozó hideg" gyógyszerének egyik alkotórésze.

3

9 Fontos gyógyító szerepet töltött be az elmúlt századokban a tej.

4

0 Az állati és emberi váladékok, ürülékek erejébe vetett hit ősrégi eredetű, így a különféle ürülékek is számottevő gyógyszerként szerepeltek a népi gyakorlatban

4

1 Gyakorlatilag a népi gyógyászat mindenféle állatot, azok minden testrészét felhasználta gyógyítás céljából. A gémhájat a nehezen halló egyén fülébe tették, ugyanezen céllal használták a csuka epéjét

4

2 a moldvai csángóknál volt használatos szamártrágya szamárköhögés ellen 4

3 gyomorbántalmak ellen használták Hajdú megyében a marha gyomrában talált gömb alakú, megemésztetlen „labdát". Élő állattal meglehetősen ritkán találkoznánk a népi gyógyászati gyakorlatban. Vérszívásra, gutaütésnél és minden olyan alkalommal használják a piócát vagy nadályt, amikor „rossz vért", fölös vért akarnak lecsapolni az emberből — ez általános gyakorlat volt. Méhek szúratásával is szerte Magyarországon találkozunk, reumés, fájós tagokra tették a méheket. 3

3 Vajkai A. 1937. A. 147. 5

i Grynaeus T. 1965. 380. 8

5 Greszné Czimmer A. 1944. 17. J

S Pápai Páriz F. 1701. 3

7 K. Mátyus I. 1787. 383. 3

8 Juhász M. 1768. 5, 6, 56. 3

9 Haiszler Gy. 1801. 70. 4

0 A Hernád völgyében tejjel mossák a szeplős arcot: Vajkai A. 1937/A 145.; Szamárköhögés ellen általánosan elterjedt gyógyszer a szamártej; Zagyvarékason a sebes, varos, repedezett kezet tejjel mosták: Pócs É. 1964. 193.; tejjel lehetett kicsalni az emberből a kígyót, békát: Bosnyák S. 1973. 293 (moldvai csángó adat); anyatejjel kezelték a kisebesedett kisgyereket: Greszné Czimmer A.: 1943. 257; 4

1 Szendrey Zs. 1937. A. 154.; valamint Békés megye több helységében a viszkető tagokat száraz fehér kutyaszart tartalmazó kenőccsel kenték: Grynaeus T. 1965. 382.; Vámospórcsen torokfájásra trágyakötést tettek: Greszné Czimmer A. 1944. 10.; gyomorgörcs ellen Sápon lóganajt ettek: u. o. 12.; Bodrogközben az égett sebek gyógyítására juhganajt, marhatrágyát használtak. Zsova I. 1971. 374. 4

2 Juhász M. 1768. 92—93. 4

3 Bosnyák S. 1973. 295.