Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)

Hoppál Mihály—Törő László: Népi gyógyítás Magyarországon (magyar és angol nyelven)

Hoppal M.—Törő L.: Népi gyógyítás Magyarországon 35 gyógyászat később ismét átvett. A fenti néhány sorban csak utaltunk a kérdés összetettségére, jelen tanulmány keretében nincs mód arra, hogy teljességében kifejtsük és következetesen véghezvigyük. Hatását figyelembe véve a népi növényhasználat háromféle lehet: 1. gyógyító hatású, 2. semleges, 3. mérgező. Az elvi felosztás azonban itt sem egyértelmű, hiszen a „mérgező" növény — helyes alkalmazása esetén — legtöbbször gyógyító hatású, s fordítva is igaz. E kérdés vizsgálata viszont már a gyógyászattörténet körébe sorolható. A magyarok honfoglalás előtti gyógyító tevékenysége a sámánizmussal, a gyógyító néző, látó alakjával kapcsolatos. Mágikus gyógyító célzattal használtak növényi füstölőszereket, főként a borókafenyő (Juniperus communis).

1 E füstölőszer használatának gyakorlata általános elhárítómegóvó célzattal nyomon követhető egészen napjainkig. Fenyővel füstöltek pl. a rettegett népirtó járványok, a pestis és kolera idején.

2 Egy múlt század végi adat szerint Csallóközben kolerajárvány idején a szobát borókával füstölték.

3 Az északkeleti Bakony falvaiban „ha valaki valamilyen bajban (betegségben) hal meg, szobája nehéz szagát ennek bogyójával füstölik ki."

4 Ebben az esetben a korábbi, mágikus gyakorlat maradványa fedezhető fel már kissé megváltozott formában, elhalványodott célzattal. Sok esetben a füstölésnél megváltozott a növény. Zagyvarékason a Szent Antal tüzében szenvedő beteget piros kukoricacsutkával füstölték meg,

5 míg máskor megmaradt a boróka, de a füstölés helyett más módon használják ki a növény vélt gyógyító erejét. A /énéről a következő „gyógymódot" ajánlja a Házi Különös Orvosságok szerzője: A' fene ha tsak még a' lába fejétől térdig ment: veres borban főzz fenyő magot, azzal mosd .. ."

6 Hasonló gyógymódot javasol „Egy tagnak Guta wtesserel" a XVI. századi orvosi könyv.

7 A mágikus-babonás eredetű növényhasználat körébe soroljuk részben a fokhagyma (Allium sativum) népi gyógyászati alkalmazását is. Szendrey 1 Diószegi V. 1962. 61. 2 Magyary-Kossa Gy.: 1931. (III.) 204.; A „dögletes Aäer" ellen K. Mátyus I. egyebek között a fenyőfa, valamint a fenyőmag égetését javasolja. Galenus szerint Hippokrates úgy hárította el a pestisjárványt Görögországról, hogy nagy tüzeket gyújtatott és megparancsolta, hogy a tűzbe „erős szagú, kövér fű-szerszámokat-is hányjanak" — idézi K. Mátyus I. I. 1787. 444. A továbbiakban több hasonló esetet idéz: K. Mátyus I. u. o. 444—459:; lásd még: Magyary-Kossa Gy. 1931. (III) 271—273. 3 Márton J. 1892. 56—57. 4 Hegyi I. 1970. 448. 6 Cs. Pócs É. 1964. 196. (Ebben a gyógyításmódban a színanalógia is szerepet játszik.) ' Juhász M. 1768. 29. ' Varjas B. 1943. 45.